2011. október 31., hétfő

Lukács Evangélium 6. fejezet: Jézus Úr minden felett (szerkesztett)



Luk. 6,1 Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között [a gabonaföldeken] méne által és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván [téptek a kalászokból] és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.

Luk. 6,2 Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért cselekszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad [nincs megengedve, tiltva van] cselekedni?

Luk. 6,3 És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő, és akik vele voltak?

Luk. 6,4 Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el [az oltárra felrakott] szent kenyereket és ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket pedig nem szabad megenni, [ami nincs megengedve] hanem csak a papoknak.?

Luk. 6,5 És monda [kijelentette] nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.

Luk. 6,6 Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába [az összejöveteli helyre] méne és tanít, és vala ott egy ember, akinek a jobb keze [a jobb karja] száradt [béna; sorvadt] volt.

Luk. 6,7 Az írástudók [törvénytanítók] és farizeusok pedig leselkednek [(paratéreisthai): a hivatalból történő megfigyelést jelenti] ő utána [figyelték Jézust], ha vajon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene [okot akartak találni ugyanis arra, hogy vádolhassák].

Luk. 6,8 Ő pedig tudván [ismerve] azoknak gondolatait [ismerte fontolgatásaikat; Ő belelátott gondolataikba, és látva szándékukat], monda a száradt [béna] kezű embernek: Kelj fel és állj elő [a középre]! És felkelvén, előáll [és odaállt].

Luk. 6,9 Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-é szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet megtartani [menteni], vagy elveszteni [életet menteni, vagy pusztulni hagyni]?

Luk. 6,10 És körültekintve [végignézve] mindnyájukon, monda [a béna kezű] embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék [szót fogadott], és keze oly éppé [egészségessé] lőn, mint a másik [meggyógyult a keze].

Luk. 6,11 Azok [a törvénytanítók és farizeusok] pedig eltelnek esztelenséggel [azokat pedig esztelen indulat szállta meg; vak dühvel teltek el] és beszélgetnek [és arról tanakodtak (váltottak szót) tanácskoznak] vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.

Luk. 6,12 És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el [(dianüktereuó): átvirrasztva az éjszakát].

Luk. 6,13 És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak [(aposztolosz): hivatalosan, konkrét megbízással kiküldött személy, akit felruháztak hatalommal feladata elvégzésére; az evangélium nagykövete; akiket kiküldötteknek] is nevez:

Luk. 6,14 Simont, [jelentése: akit hallanak, meghallgatott] akit Péternek [jelentése: szikla vagy kő; - egy (darab) kő] is nevez, és Andrást [jelentése: férfias; felnőtt férfi]. Annak testvérét, Jakabot [jelentése: ravasz; mást kiszorító, más helyébe lépő] és Jánost [jelentése: Jahve kegyelmes, az Úr jóindulatú, jóságos, kedves; az Úr nagylelkű adakozó; az Úr megkegyelmezett], Filepet [jelentése: lovakat /testi erőt/ kedvelő] és Bertalant, [jelentése: Talmaj (barázdált) fia].

Luk. 6,15 Mátét [jelentése: Isten ajándéka, az Úr adománya; ajándékozott] és Tamást [jelentése: iker], Jakabot [jelentése: ravasz; mást kiszorító, más helyébe lépő], az Alfeus [jelentése: Isten megváltoztatta; vezető, tanító] fiát, és Simont [jelentése: akit hallanak, meghallgatott], aki Zelotesnek [jelentése: buzgó, szenvedélyes] neveztetik [zelótának, vakbuzgónak is neveztek],

Luk. 6,16 Júdást [jelentése: bizonyságtevő], a Jakab [jelentése: ravasz; mást kiszorító, más helyébe lépő] fiát és Iskáriótes Júdást [jelentése: kerijóti férfi; Kerióth (Móáb fővárosa) lakója], aki árulóvá is lőn [aki kiszolgáltatója (átadója) lett];

Luk. 6,17 És alámenvén ő velük, megálla a síkságon, és az ő tanítványainak serege [tanítványainak nagy sokasága volt jelen] és a népnek nagy sokasága [nagy néptömeg] egész Júdeából és Jeruzsálemből [jelentése: a béke megalapozása] és Tírusnak [jelentése: sziklák, sziklák városa] és Sidonnak [jelentése: lapos város (héb. ’a halfogás helye’)] tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak [(iaomai): meggyógyít, helyreállít, éppé tesz, betegségtől megszabadít] betegségeikből [(noszosz): betegség, fogyatékosság, rosszullét, nyavalya, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben; Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek]

Luk. 6,18 És akik tisztátalan [gonosz] szellemektől gyötrettek [szenvedtek], meggyógyulnak [Akiket tisztátalan szellemek zaklattak, kínoztak, rendre meg¬gyógyultak].

Luk. 6,19 És az egész sokaság [az egész tömeg] igyekezik vala őt illetni [megérinteni]: mert erő származék [hatalom áradt ki; sugárzott] belőle, és mindeneket meggyógyíta [(iaomai): meggyógyít, helyreállít, éppé tesz, betegségtől megszabadít]

Luk. 6,20 Ő pedig felemelvén szemeit [tekintetét] az ő tanítványaira, monda: Boldogok vagytok ti (koldus)szegények: mert tiétek az Isten országa. [Isten királysága]

Luk. 6,21 Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok: mert nevetni fogtok.

Luk. 6,22 Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek [(miszeó): zaklatnak, üldöznek], és kirekesztenek [amikor kizárnak a zsinagógákból, amikor kiközösítenek, gyaláznak és bántanak titeket]. És szidalmaznak [amikor rosszat mondanak rólatok; és megvetnek, csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak] titeket, és kivetik [kitörlik] a ti neveteket, mint gonoszt [mint gonosz nevet; és gonosznak tartanak, megrágalmaznak és kiközösítenek titeket, mint holmi gonosztevőket; mint valami szégyenletes dolgot, elvetnek], az embernek Fiáért

Luk. 6,23 Örüljetek azon a napon és örvendezzetek [ujjongjatok; repessetek; ugráljatok örömötökben]; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.

Luk. 6,24 De jaj néktek [rossz lesz nektek], gazdagoknak [(plúsziosz): vagyonos; bővölködő], mert [ti már] elvettétek [megkaptátok] a ti vigasztalásotokat.

Luk. 6,25 Jaj néktek [rossz lesz nektek], kik beteltetek [most jóllaktok]; mert éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni [gyászolni] fogtok.

Luk. 6,26 Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek [ha mindenki dicsér titeket; ha az emberek hízelegnek nektek]; mert épen így cselekedtek a hamis [a hazug] (ál)prófétákkal az ő atyáik.

Luk. 6,27 De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek [(agapaó): szeret önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja] ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek [(miszeó): megvet, utál, főleg zaklat, üldöz],

Luk. 6,28 Áldjátok [(eulogeó): Isten kegyelmébe ajánl] azokat, akik titeket átkoznak [akik rosszat mondanak rólatok], és imádkozzatok azokért, akik titeket; háborgatnak [akik bántalmaznak; rágalmaznak; gyaláznak; nyomorgatnak, hamisan vádolnak].

Luk. 6,29 A ki egyik arcodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond [ne tagadd] meg alsó ruhádat se.

Luk. 6,30 Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd [ne követeld] vissza.

Luk. 6,31 És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal [Más fordítás: Úgy bánjatok másokkal, ahogyan ti is szeretnétek, hogy bánjanak veletek].

Luk. 6,32 Mert ha csak azokat szeretitek [agapaó: szeret önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül, Isteni tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja], akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van [micsoda kegyelem van általatok]? Hiszen a bűnösök [(hamartólosz) a célt eltévesztők] is szeretik azokat, kik őket szeretik.

Luk. 6,33 És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van [micsoda kegyelem van általatok]? Hiszen a bűnösök [(hamartólosz) a célt eltévesztők] is ugyanazt cselekszik.

Luk. 6,34 És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van [mit ér a nálatok lévő kegyelem]? Hiszen a bűnösök [(hamartólosz) a célt eltévesztők] is adnak kölcsönt a bűnösöknek [(hamartólosz) a célt eltévesztőknek], hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

Luk. 6,35 [Ti még inkább többet tegyetek], és szeressétek [agapaó: Isten szerinti szeretet nyilvánuljon meg, amely azok javát, üdvösségét munkálja] ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jól tévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.

Luk. 6,36 Legyetek azért irgalmasok [könyörületesek], mint a ti Atyátok is irgalmas [könyörületes].

Luk. 6,37 Ne ítéljetek [(krinó): véleményt formál; felebarátaink magatartásának megítélése, elbírálása. Kedvezőtlen mellékértelemmel elítél bírál(gat), rosszall] és nem ítéltettek

[Más fordítás: Ne ítéljetek el másokat és akkor titeket sem ítélnek el]; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok [Más fordítás: Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem vádolnak majd]; megbocsássatok [másoknak], néktek is megbocsáttatik

[Más fordítás: Adjatok felmentést, és titeket is felmentenek]

Luk. 6,38 Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak [az emberek] a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.

[Más fordítás: Adjatok, és nektek is adni fognak, többet, mint gondolnátok! A kezetekbe majd olyan sokat öntenek, nem is bírjátok el, sőt az öletekbe ömlik majd. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd viszonzásul nektek is].

Luk. 6,39 Példabeszédet [példázatot] is monda nékik: Vajon a vak vezetheti-é a világtalant? Avagy nem mindketten a verembe [gödörbe] esnek-é?

Luk. 6,41 Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?

Luk. 6,42 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra [és akkor majd elég jól (és elég élesen) látsz ahhoz], hogy kivesd a szálkát, amely a te atyádfia [testvéred] szemében van.

Luk. 6,43 Nem jó fa az [nincsen nemes fa], amely romlott [rothadt] gyümölcsöt terem; és nem romlott [rothadt] fa az, a mely jó [nemes; eszményi (kitűnő)] gyümölcsöt terem

[Más fordítás: A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt. Ugyanígy rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt].

Luk. 6,44 Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről [tüskebokorról; a bogáncsról] nem szednek fügét, sem a szederindáról [csipkebokorról] nem szednek [nem szüretelnek] szőlőt.

Luk. 6,45 A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből [gonoszsága tárából] hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.

[Más fordítás: A jó ember szívében jó dolgok vannak, és azokból jó dolgokat hoz elő. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból gonosz dolgokat hoz elő. Mert amivel csordultig van (amitől túlárad) a szív, azt szólja (azt beszéli) a száj].

Luk. 6,46 Miért mondjátok pedig nékem [(kaleó): hívtok segítségül így]: Uram! Uram! Ha nem teszitek, amiket mondok?

Luk. 6,47 Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet [(logosz): Igémet] és azokat megtartja [és engedelmeskedik a szavaimnak, és azok szerint cselekszik], megmondom néktek, mihez hasonló.

[Más fordítás: Mindenki, aki hozzám jön, és meghallgatja szavaimat és tettekre is váltja, megmutatom néktek, kihez hasonló].

Luk. 6,48 Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot [és a kősziklára alapozott]. Mikor aztán árvíz lett [áradás jött], beleütközött a folyóvíz abba a házba [ostromolta a folyó azt a házat; Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra], de azt meg nem mozdíthatta [de nem volt rá ereje, hogy megingassa, és nem tudta megrendíteni]: mert kősziklán épült.

Luk. 6,49 Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg [de nem váltja tettre], hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön [(gé): föld, mint látható világ] építette házát fundamentum [alapvetés, alapkő letétele] nélkül. Amelybe beleütközvén a folyóvíz [amikor a folyam árja nekizúdult, és ostromolta a folyó], azonnal összeomlott [összeroskadt], és nagy lett annak a háznak romlása.

[Más fordítás: De az az ember, aki hallja a szavaimat, és nem engedelmeskedik azoknak, az ahhoz az emberhez hasonlít, aki alap nélkül (alapkőtől függetlenül), a földre építette a házát. Amikor jött az árvíz, és nekiütközött az ár, a ház azonnal összeomlott, és az egész elpusztult, romhalmazzá vált].


Szent az Úr a seregek Ura

Vida Mézcseppek: A fölényes emberről


A hibás álláspont mindig fölényes. A fölényesség hibát takar. A fölényes ember sem maga felett, sem maga mellett nem tűr meg senkit.

Morzsák az élet kenyeréből Összegyűjtötte: Vida Sándor


Nem szavaidra, hanem szívedre van szüksége az Úrnak. Péter megígérte az Úrnak, hogy életét adja – és... Mária Magdaléna nem szólt egy szót sem.

Idézetek a szeretetről


"Nem az a fontos, hogy mi mindent teszünk, hanem az,hogy mennyi tetteinkben a szeretet." /Teréz anya/

Csendes Percek: MINDEN MÁS



Zsolt 107,1-15.

1 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség
kezéből,
3 és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról,
északról és délről.
4 Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak
lakott várost.
5 Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük.
6 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult
helyzetükből.
7 A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
8 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett
csodáiért,
9 mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
10 Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan
vasra verve,
11 mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a
Felséges döntését.
12 Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük.
13 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket
szorult helyzetükből.
14 Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig
letépte.
15 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett
csodáiért.

MINDEN MÁS


Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel,
vigadozva járuljatok színe elé! (Zsolt 100,1-2)

Farkastorokkal születtem, ezért beszédem tompa és nehezen érthető.
Egész életemben panaszkodtam Istennek, hogy miért nem vagyok olyan, mint
bárki más. Megkeseredett és boldogtalan voltam nagyon sokáig. Haragom
egyre csak növekedett, különösen tini-korom elején, amíg el nem kezdtem
észre venni a körülöttem élő embereket.

A helyi üzletben vásároltam éppen, amikor elém került egy férfi, aki
nagyon lassan tudott közlekedni. Egyik lába és karja le volt bénulva.
Ahogy jobban megnéztem az arcát, észrevettem, hogy nevetett. Még ebben
az állapotában is boldog volt. Hogyan van ez? Megpróbáltam elképzelni,
hogy milyen lenne az élet, ha nem tudnám használni egyik lábamat és
kezemet.ű

Még ha a beszédemmel problémáim is vannak, hálás lehetek, hogy tudok
beszélni. Rájöttem, hogy az életben gyakran panaszkodunk problémáink
miatt, de csak addig, amíg nem találkozunk valakivel, akinek a
nehézségei még súlyosabbak. Amíg csak panaszkodtam, nem tekintettem
Istenre, és nem bíztam rá magam. Most megpróbálok hálát adni neki azért,
aki vagyok, amilyen vagyok, habár néha ez nehéz, és türelemért, örömért
és gyógyulásért könyörgök Istenhez.

Imádság: Istenünk, segíts szembenéznünk fizikai korlátainkkal. Óvj meg
bennünket a csüggedéstől. Ámen.

Brent Jonathan Funk (Pennsylvania, USA)

_ ____________________________

A sír üres a kő elgördült....

Biró Lally:Újjászületés Imája.

Idézet: A tűzről


"Nagy tüzek messze világítanak, de a kicsik melegítenek. " (K.H. Waggel)

Idézet: Spurgeontól


Az a teremtmény, amelyik megszolgálta a megváltást, nem érdemli meg azt.

Gondolatok: Az élet vonata


Az Élet olyan, mint egy vonatutazás...
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál. Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel. Sajnos a valóság más... Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.

Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra. Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket. Néhányan, azok közül akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást. Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon. Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után...

Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket...
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba. De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt...

Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással... és visszafordulni soha sem lehet. Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat! Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait... Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre. Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak, s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.

Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet. Úgy érzem, vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból... Azt hiszem, igen. Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik... Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.

Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást! Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok: Jó utazást!

Messze mentél

Építő gondolatok: Joel Osteen: Isten örül neked


www.ahitatok.hu
3,17 Veled van Istened, az Úr, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. (Zofóniás)

Korunkban olyan sokan vannak, akik soha nem kaptak dicséretet a szüleiktől. Soha nem kapták meg azt az elismerést és bátorítást, amire a lelkük mélyén vágytak. Ha ez rád is illik, akkor az a jó hírem számodra, hogy amikor befogadtad Jézust, mint Uradat és Megváltódat, akkor Isten gyermeke lettél! Lehet, hogy a földi apádtól soha nem hallottál elismerő szavakat, azonban Mennyei Atyád örömét leli benned!

Azt mondja neked: „Büszke vagyok rád. Szeretlek. Csodálatosan megalkottalak. Nagyszerű vagy. Elláttalak tálentumokkal. Gyönyörűnek látlak. Nagyszerű dolgokat fogsz véghez vinni az életben, mert benned él a Szent Szellemem.” Mennyei Atyád jó reménységgel és jóságával akarja betölteni a jövődet.

Nem számít, mi történt a múltadban, nem számít mások mit mondtak rólad, tudd, hogy Mennyei Atyád örökkévaló szeretettel szeret! Büszke rád és örvendezik neked! Fogadd be a szeretetét. Tudd, hogy elfogadott. Fogadd el Tőle a reményt. Legyen erőd és bátorságod tovább menni, mert tudod, hogy Mennyei Atyád áldása kísér!

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm, hogy kiválasztottál és elfogadtál. Befogadom a szeretetedet és az áldásodat. Tarts Magadhoz közel. Mutasd meg nekem az útjaidat, hogy életem minden napján Veled járhassak. Ámen.

Joel Osteen

Bölcs mondások: A Szeretetről


Aki szeret, az kedveséért viseljen el minden bajt és keservet, és a kellemetlenségek miatt ne szakadjon el tőle. (Kempis)

Aforizmák: A nyugalomról


Munka nélkül nincs nyugalom, küzdelem nélkül nincs győzelem.

A nap mondása: P. Tillich gondolata:


Az első lépés azon az úton, hogy az ember erős legyen, abban áll, hogy az ember magának bevallja saját gyengeségét.

Az Úr csodásan működik

2011. október 30., vasárnap

Ige Ne félj, azt mondja az Úr


„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom (győzelmes) jobbjával támogatlak.

Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak (gyalázatba esnek mindazok), akik fölgerjednek ellened (és akik gyűlölnek téged), semmivé lesznek és elvesznek (elpusztulnak), akik veled perlekednek (és akik veled perbe szállnak). Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket (akik téged támadnak); megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak (akik ellened harcolnak).

Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet (erősen) fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, (így) szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!

Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré (új és éles fogú cséplőszánná), amelynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz (és törj) össze, és a halmokat pozdorjává tegyed. Te szórd, és a szél vigye el őket (te feldobod őket, és a szél elhordja), és elszélessze őket a forgószél (a szélvihar szétszórja őket), és te örülsz (és ujjongani fogsz) az Úrban, és dicsekedsz Izráelnek Szentjében” (Ésa. 41,10-16)

Ige: Ha süllyedő hajóban vagyok


Már Dávid így prófétál a süllyedő hajóban lévő akkori – és mindenkorban élő –tanítványokról: „De az Úrhoz kiáltanak az ő szorultságukban (az ő nyomorúságukban), és sanyarúságukból kivezeti őket (és kiszabadította őket szorult helyzetükből). Megállítá (és lecsendesítette) a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok (és elcsitultak a hullámok). És örülnek, hogy lecsillapodtak vala (amikor azok elsimultak), és a kívánt kikötőbe vezette őket. (Zsolt. 107,28-30).

„Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj (ébredj) fel, ne vess (ne taszíts) el minket örökké (és végképp)!” „Kelj fel, Uram (lépj elő), haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen (és szállj szembe dühös ellenségeimmel); serkenj (kelj) fel mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet (szolgáltass igazságot nekem)!” (Zsolt. 44,24; 7,7).

Hiszen Te vagy: „Aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra; Aki lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását” (Zsolt. 65,7-8).

Hát: „Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. Te uralkodol a tengernek kevélységén (a dühöngő tengeren); mikor az ő habjai felemelkednek (ha hullámai tornyosulnak), te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10).

Győzelmet vettél

Ige: Hogyan hallgassuk az Igét


Az Úr Jézus egy példázatot mond a megvetőről, amit a tanítványok nem értenek meg, amelyben kijelentést ad arról is, hogy hogyan kell hallgatni az Igét: „És monda nékik (a tanítványoknak): Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mi módon (és hogyan) értitek meg majd a többi példázatot?

És Máté így folytatja: „Ti halljátok meg azért a magvető példázatát [példabeszédét, hogy mit jelent]. Ha valaki hallja az igét [a logoszt] a mennyeknek országáról [az Isten királyságáról] és nem érti [meg, de nem jut belátáshoz; de nem szívleli meg], eljő a gonosz és elkapja [elrabolja tőle; elragadja] azt, ami annak szívébe [bensőjébe] vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.

Amely pedig a köves helyre esett, [a sziklás talajra hullott] ez az, aki hallja az igét [a logoszt], és mindjárt [nagy] örömmel [és ujjongással] (be)fogadja; De nincs gyökere benne [mert nem gyökerezik meg benne], hanem csak ideig való [de ez csak rövid ideig tartó, ideiglenes, átmeneti, alkalomszerű]. Mihelyt pedig [háborúság vagy nyomorúság, vagy nehézség, baj] nyomorgatás vagy üldözés támad [üldözés következik, vagy üldözés éri] az ige [a logosz] miatt, azonnal [tüstént] megbotránkozik [eltántorodik, és elveszti a hitét, megbotlik, felháborodik].

Amely pedig a tövisek [a szúrós bogáncs] közé esett [és hullott], ez az, aki hallja [és meghallgatja] az igét [a logoszt]. De e világnak [de ennek a létkornak] gondja [evilág dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága [csábítása] elfojtja az igét [a logoszt]. És gyümölcsöt nem terem [és meddő marad].

Amely pedig a jó földbe [az eszményi, kitűnő talajba] esett, ez az, aki hallja és (meg)érti [megszívleli] az igét [a logoszt, és belátásra jut]; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit” (Mát. 13,18-23).

Már Ezékiel előre megprófétálta ezeket: „És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (mintha népgyűlésre jönnének). S oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (de nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra (pajzán dallá lesz az a szájukban), szívük (és az eszük) pedig nyereség után jár” (Ezék. 33,31).

Pedig: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (pusztulásba) és romlásba merítik (döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak).

Ezért: Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (és parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (a megélhetésünkre)” (1 Tim. 6,9-10.17).

Mert: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik (elbukik); de mint a fa ága (mint a lomb), az igazak kivirágoznak (és virulnak)” (Péld. 11,28).

És azért életbevágóan fontos a „mag”, vagyis Isten Igéje, mert: „Az ő (Isten) akarata szült minket az igazságnak igéje (a valóság logosza) által, hogy az ő teremtményeinek mintegy első zsengéje legyünk. Ezért… szelídséggel fogadjátok a beoltott igét (a logoszt), amely megtarthatja a ti lelkeiteket (és amely megtarthat Benneteket).

Az igének pedig megtartói (és cselekvői) legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat (és hogy be ne csapjátok magatokat). Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója (cselekvője), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte (ugyan) magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,18.21-24).

„Mert az Istennek beszéde (logosza, igéje) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (és minden kétélű kardnál), és elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek (és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők) megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (és szándékait)” (Zsid. 4,12)

Humor: Egy elírt e-mail cím



Egy minneapolisi házaspár eldöntötte, hogy Floridába megy felmelegedni egy különösen fagyos télen. Úgy tervezték, hogy ugyanabban a hotelben szállnak meg, ahol a mézesheteiket töltötték 20 évvel azelőtt.

Mozgalmas programjuk miatt nehéz volt összeegyeztetni az utazási időpontot, ezért a férj pénteken, a feleség pedig a következő napon repült Minneapolisból Floridába.

A férj bejelentkezett a hotelbe, ahol a hotelszobában egy számítógép is volt, nem úgy mint évekkel azelőtt, és eldöntötte, hogy küld egy e-mailt feleségének. Véletlenül azonban kihagyott az e-mail címből egy betűt, s anélkül, hogy észrevette volna a tévedést, elküldte a levelet a rossz címre.

Közben ... valahol Houstonban ... egy özvegy épp a férje temetéséről érkezett haza, akit az Úr hazahívott az ő dicsőségébe, egy szívinfarktus után. Az özvegy elhatározta, hogy megnézi a barátoktól és rokonoktó érkezett e-maileket. Miután elolvasta az üzenetet, visított és elájult.

Fia berohant a szobába, édesanyját a földön találta, majd felpillantott a képernyőn található szövegre:

Szerető feleségemnek
Időpont: 2005 okt.13, péntek
Tárgy: megérkeztem!
Drága szerelmem,
Tudom, meg vagy lepődve, hogy üzenetet kapsz tőlem. Már számítógépük is van az ittenieknek és lehet szeretteinknek e-mailt küldeni. Épp most érkeztem meg és jelentkeztem be. Minden elő van készítve a holnapi érkezésedre és már nagyon várom, hogy találkozzunk.

Remélem, hogy az utazásod olyan csendes lesz, mint az enyém.

Ui..... Tényleg nagyon meleg van idelent!!!

Gyöngyszemek: Azokról, akik Istent befogadták


Aki Istent befogadta, olyan vendéget fogadott be, aki nem hagy nyugtot többé neki, amíg át nem formálja saját képére. (Paul Claudel)

Életcseppek: Akinek szívében Jézus lakik


"Amelyik szívbe Jézus betérhet, és lakozást vehet, ott a gyenge idegek is megerősödnek. Az ingerlékenység és idegesség rendszerint az óember természetéből erednek."

Biró Lally:Én a mennyek országának......

Napi remény: A felajánlás elve: Bízd Istenre a testedet


www.napiremeny.blog.hu

Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek - ez legyen a ti szellemi hódolatotok. (Róm. 12:1)

Mindannyian törekszünk jobbá tenni életünket. Az emberek minden évben dollár milliárdokat költenek olyan termékekre, könyvekre és tanfolyamokra, amelyekről azt hiszik, hogy javítanak az életükön. Sajnálatos módon azonban legtöbbjük nem segít, vagy ha segít is, maximum rövidtávon ér el eredményt.

Az egyetlen olyan dolog, ami igazi átformálódást garantálhat az életedben, Isten Igéjében található.

A Róma 12 hat olyan alapvető felajánlásról tanít, ami szükséges ahhoz, hogy bármin is változtatni tudj az életedben. Ezen a héten ezeket az alapelveket nézzük át.

Az első alapelvünk a felajánlás elve: Szánd oda a testedet Istennek!

Bármilyen változás az életed bármelyik területén a fizikai testeddel kezdődik. Miért? Mert a tested hatással van a viselkedésedre, és az életben minden változás energiát igényel. Az ok, amiért az emberek nem változnak, az az, hogy túl fáradtak hozzá.

Ha változni szeretnél, neked kell meghoznod a döntést. Ezért mondja Pál apostol a Római levélben, hogy „szánjátok oda a testetek”. Ez legyen a te döntésed. Ha nem a változást választod, sosem fogsz megváltozni.

Pál ezután azt mondja, hogy oda kell szánnunk a testünket, és ez legyen „szellemi hódolatunk”. Álljon itt három gyakorlati példa a test odaszánására, mint élő és szent áldozat:

Tisztítsd meg a tested. Nem arról beszélek, hogy vegyél egy fürdőt. Sokkal inkább a méregtelenítésről. "Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket." (2Kor 7:1) A testünket beszennyezhetjük azzal, amit megeszünk vagy megiszunk, amit pedig látunk és hallunk, az a lelkünket szennyezheti be.

Viselj gondot a testedre. "Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat." (Ef.5:29) Isten azt várja tőled, hogy vigyázz a testedre. Ügyelj rá, hagyd eleget pihenni és egyél olyan ételeket, amik megfelelően táplálják.

Tartsd ellenőrzés alatt a testedet. „Hogy köztetek mindenki tanulja meg fegyelmezni a saját testét, ahogyan az illő és üdvös.” ( 1 Thessz. 4:4; NIV alapján) Ez azt jelenti, hogy te mondod meg a testednek, hogy mit tegyen és nem a tested dönti el azt, hogy te mit fogsz cselekedni. Fegyelmezni a tested, azt is jelenti, hogy jó formában tartod magad. "...hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre. (1Kor. 9:27)

Felemelkedés Adullám-R.O.F.C. konf. 1 rész. Bozsóky László /keresztényt...

Az aratók aratása - a nagy hullám még hátravan

3 perc alatt minden hazugság összeomlik az életedben ha ezt megnézed!

Gianni- Jézus Téged Is Szeret

Continental Singers - Vársz reám.wmv

A Columbus családról


A COLUMBUS CSALÁD USA- BÓL, HATOS IKREIK LETTEK, TUDVÁN , HOGY SZEGÉNYEK ELHATÁROZTÁK MEGCSINÁLJÁK EZT A KÉPET, PUBLIKÁLJÁK ÉS EZZEL GYŰJTENEK PÉNZT, ÉS TELJES SIKERREL JÁRTAK!

Mi a legjobb az életben



A legjobb dolog az életben, hogy semmi köze a halálhoz!

Térden állva imádlak.

2011. október 28., péntek

Állok és csodállak Istenem

Prófécia az Újszövetségben


Máriát köszönti Erzsébet, és akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem (az én egész lényem) az Urat. És örvendez [és ujjongásba tör ki] az én szellemem az én megtartó [üdvözítő] Istenemben. Mert reá tekintett [meglátta] az ő (rab)szolgáló leányának alázatos állapotára [alacsony voltára]; mert ímé mostantól fogva boldognak (szerencsésnek; áldottnak) mondanak [hirdetnek] engem minden nemzetségek [nemzedékek].

Mert nagy [fenséges] dolgokat cselekedék velem a Hatalmas [a Mindenható]; és szent az ő neve! És az ő irgalmassága [és könyörülete] nemzetségről nemzetségre [és nemzedékről nemzedékre] vagyon [nemzedékről nemzedékre száll, és marad] azokon, akik őt félik [akik őt tisztelik].

Hatalmas dolgot cselekedék [megvalósította hatalmának uralmát] karjának ereje által [karja bizonyságot tett hatalmáról; megmutatta erejét], elszéleszté [szétszórta] az ő szívük gondolatában [szándékában] felfuvalkodottakat [kevélyeket; gőgösködőket; akiket szívük gondolkodása fennhéjázásra bírt].

Hatalmasokat [a hatalom birtokosait, és uralkodókat] dönt le [és leveti, letaszítja] trónjaikról [a fejedelmi székekből], és alázatosakat [alacsonyakat; megalázottakat; kicsinyeket] magasztalt [és emelt] fel. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat [bővelkedőket] küldött [és bocsátott] el üresen [üres kézzel, és éhesen].

Felvevé [fölkarolta; gondjába vette gyermekét] Izráelnek, az ő szolgájának ügyét [és gondját], hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. [és amint megígérte atyáinknak]. [Nem feledi irgalmasságát]. Amiképpen szólott [és megígérte kijelentette] volt a mi atyáinknak, Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké [a világkorszakokba (aionba) nyúlóan]! (Luk. 1,46-55)

Mária éneke egybe prófécia is, mert: Mária dicsőítő énekében és magasztalásában mindazokat a próféciákat mondta el, amelyeknek beteljesedését megígérte Isten számára – és az emberiség számára. A Szent Szellem uralma alá kerülve válaszol Isten dicsőítésével Erzsébet szavaira, mégpedig az Ószövetség igéinek egy új összeállításával, amely által a mondottak új tartalmat nyernek. Így kezdi magasztaló énekét: „…Magasztalja az én lelkem (az én egész lényem) az Urat” (Luk. 1.46) idézve Dávidot, aki így énekelt az Úrnak: „Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! És jól tudja ezt az én lelkem.” (Zsolt. 139.14)

Máriát valóban csodálatosan megkülönböztette az Úr, hiszen egyedülálló feladatra kapott elhívást. Ezért így folytatja: „És örvendez az én szellemem az én megtartó Istenemben… Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!” (Luk. 1.47.49) Idézve ezzel a Zsoltárokban és a Sámuel könyvében kijelentett igazságokat: „… Örvendez az én szívem az Úrban, Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban.” (1 Sám. 2.1)

„…Az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett! Az Úrnak jobb keze felmagasztaltatott; az Úrnak jobb keze hatalmasan cselekedett! ... Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.” (Zsolt. 118.15-16; 126.3) és végig így folytatja Mária, befejezve az Ábrahámnak tett ígérettel: „Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról. (Amiképpen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!” (Luk. 1.54-55) idézve több próféciát, és jelezve azok beteljesülését, hiszen már Dávid így prófétált: „Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását” (Zsolt. 98.3)

és folytatja a Szent Szellem Mikeás prófétán keresztül, kifejtve azt is, hogy mit jelent Isten hűsége, irgalma, kegyelme: „Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben. Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!” (Mik. 7,20.18-19)

Ézsaiás prófétán keresztül pedig így bátorít az Úr, még világosabbá téve az ígéretet: „De te Izráel, én szolgám, Jákób, akit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva. Te, akit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak. Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ésa. 41,8-10)

Ugyancsak Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy az előző ige kiről beszél, kit választott el Isten: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.” (Ésa. 42.1)

Az ígéreteknek és próféciáknak, azok teljesülésének valóságos tartalmát pedig az Újszövetség fejti ki: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.” (Gal. 3.16)

Tehát az ígéretek az „Ábrahám magvának” adattak és Krisztusban és az Ő népében teljesedtek be, hiszen a pogányokból lett szenteknek is – akik már a Krisztuséi lettek – ezt mondja a Szent Szellem: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök(Gal. 3,26-29)

És hogy semmi kétségünk ne maradjon Isten ígéreteivel kapcsolatban, így folytatódik a kijelentés: „Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne /Krisztusban/ van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.” (2Kor. 1.20)

Napi remény: A napod legfontosabb része


"Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak." (Zsoltárok 5:4)

Bármelyik orvost kérdezed, meg fogja mondani neked, hogy a nap legfontosabb étkezése a reggeli, mert az, ahogy a napodat kezded, alapvetően befolyásolja a nap többi részét. Ez pedig nem csak fizikailag, hanem lelkileg is igaz.

Éppen ezért a nap legfontosabb része az az idő, amit egyedül töltesz Istennel. Az, hogy a reggeledből időt szánsz arra, hogy Istennel legyél, meg fogja határozni azt, ahogy viselkedsz, és ahogy reagálsz a nap folyamán az eseményekre, személyekre.

Lehet ez öt perc, vagy harminc, van azonban négy fontos dolog, amit jó, ha végigcsinálsz ebben az időben. Ezek a dolgok rá fognak hangolni a napra lelkileg.

1. Olvasd Isten Igéjét. Nem kell sokat olvasnod: annyit, amennyi elég ahhoz, hogy Isten szólhasson hozzád. Isten csodálatos módon fogja használni az Igéjét az életedben. Ézsaiás próféta ezt mondta: "Az én Uram, az ÚR, megtanított engem, mint tanítványát beszélni." (Ézsaiás 50:4) El sem tudom mondani, hányszor olvastam olyat a reggeli csendességemben, amit szinte szó szerint meg kellett osztanom valakivel később a nap folyamán.

2. Légy csöndben Isten előtt. A zaj az egyik leggyakoribb stressz forrás az emberek életében. A testednek szüksége egy bizonyos mennyiségű csendre, és le kell tudnod faragni időt az életedből erre a csendességre. Sokkal kevésbé leszel feszült, ha a napodat az Istennel töltött csendességgel kezded.

"A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek!" (Ézsaiás 30:15) A legrosszabb, amit reggel tehetsz, hogy felkelés után rögtön megnézed az e-mailjeidet, vagy bekapcsolod a híreket. Szükséged van rá, hogy gondolkodj egy kicsit az Istentől kapott örömhíren, mielőtt elkezded rossz hírekkel megtölteni a fejedet.

3. Beszélgess Istennel. Figyelj, nem azt mondom, hogy "beszélj Istenhez", hanem hogy "beszélgess" Vele. Az ima beszélgetés, nem egyirányú utca, és egyáltalán nem a szavaid mennyisége az, ami az imát hatásossá teszi. Az a lényege, hogy megoszd Istennel, ami a szíveden van – az érzéseidet, a kétségeidet, a gondolataidat, az imádatodat. Egyszerűen beszélgess Istennel, és várj, amíg válaszol.

4. Tekintsd át a napodat és a céljaidat Istennel. Szánj rá időt, hogy végigmenj a napodon, a céljaidon, amiket el akarsz érni, és a teendőiden. Rengeteg vers van a Példabeszédekben, ami az Istennel közös tervezésről szól, és arra tanít, hogyan számláld a napjaidat, vagyis arra, hogy jól bánj az időddel, és tudd, merrefelé haladsz.

Célokat felállítani könnyű, de ha nem ismétled át őket naponta, soha nem fogsz teljesíteni egyet sem. Vagy ahogy én szeretem mondani: "Ha nem nézem át újra meg újra, akkor teljesen szem elől vesztem." Ezért mindenképpen szánj időt arra a csendességedben, hogy újra és újra végiggondold a víziót, amit Isten szeretne adni.

Daily Hope by Rick Warren, 2011. január 24.

Az idegeskedésről


Idegeskedni annyi, mint mások butasága, és rosszindulata miatt saját magunkon bosszút állni. (Ismeretlen)

Mai ige : Győztes légy


Az óriás, amellyel ma küzdesz, nem nagyobb, mint Isten, aki benned él. Rajta, tanulj meg Isten erejével felállni és legyőzni az előtted tornyosuló óriást! (Bob Gass, a Mai Ige írója)

A Mester itt van ma is gyógyít

Jézus, Te vagy az igazság

Köszönöm Uram ... (HD)

Mai ige: Menny – a te hazád


„… az Úr házában lakom egész életemben.” (Zsoltárok 23:6)

Amikor fiatalok vagyunk, a mennyországnak kicsi a vonzereje. Túl sok álmunk van: szerelem, házasság, gyermekek, karrier és még sok más. Az öregedés Isten módszere arra, hogy utunk irányát hazafelé fordítsa. És a halál? A keresztyéneket nem eltemetik, hanem elpalántálják! Pál azt írja, hogy a test: „elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben” (1Korinthus 15:42-43).

Calvin Miller írja: „A világ szegény, mert minden kincse az égben van eltemetve, de a kincshez vezető térképek földiek.”

Hallottad már a Putsy nevű madár történetét? Amikor senki sem jelentkezett érte, az emberek Sue-nak ajándékozták. Gyorsan barátok lettek. Egy napon a kis madár valami hihetetlen dolgot tett: odaröppent Sue vállára, és ezt suttogta: „Wisconsin állam, Green Bay, South Oneida utca 1500”. Sue elámult. Kiderítette, hogy a cím valóban létezik, odament, és egy John Stoobants nevű emberre talált. „Van önnek egy törpepapagája?” – kérdezte. „Volt régen. Nagyon hiányzik.” – felelte az ember.

Amikor meglátta Putsyt, egészen fellelkesedett. „Tudja” – mondta – „még a telefonszámot is megtanulta”.

Ez a történet nem annyira őrültség, mint ahogy esetleg gondolod. Tudod, mindannyiunkban ott van betáplálva örökkévaló otthonunk címe. Isten „…az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta…” (Prédikátor 3:11).

Mélyen belül tudjuk, hogy még nem vagyunk otthon, ezért ügyelnünk kell arra, nehogy úgy éljünk, mintha már ott lennénk. Szeretnéd, ha egy hotelban lenne az otthonod? A legnagyobb sorscsapás nem az, ha az otthonodtól távol honvágyad van, hanem ha otthon érzed magad valahol, ami pedig nem is az otthonod. Márpedig mi még nem vagyunk otthon, mert „nekünk a mennyben van az otthonunk” (Filippi 3:20 TLB).

Dicsérjétek az Urat

2011. október 27., csütörtök

Lukács evangélium 5. fejezet: Evezzetek a mélyre (göröggel és kapcsolódó igékkel)



Luk. 5,1 És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult [és nagy tömeg vette körül], hogy hallgassa az Isten beszédét [(logoszát): igéjét], Ő a Genezáret [jelentése: hárfa, lant, citera; a király kertje, fejedelmi kert] tavánál áll vala;

Luk. 5,2 És láta két hajót [két bárkát] állani a vizen [amely a part mentén vesztegelt]: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat.

Luk. 5,3 És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől [a parttól]: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot.

Luk. 5,4 Mikor pedig megszűnt beszélni [befejezte a tanítást], monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.

Luk. 5,5 És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk [keményen dolgoztunk; küszködtünk], még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra [a te szavadra, igédre (réma): kijelentésedre mégis] levetem a hálót.

Luk. 5,6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítik be [olyan hatalmas tömegű halat fogtak be, hogy]; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.

Luk. 5,7 Intenek azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyednek.

Luk. 5,8 Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék [lábaihoz borult], mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös [(hamartólosz): a célt eltévesztő] ember vagyok, Uram!

Luk. 5,9 Mert félelem [(thambosz): elképedés, megdöbbenés, csodálkozás] fogta körül [döbbentette meg] őt és mindazokat, akik ővele valának, a [nagy] halfogás miatt, amelyet fogtak;

Luk. 5,10 Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz [halászni; emberhalász leszel].

Luk. 5,11 És a hajókat [a bárkákat] a szárazra vonván [kieveztek a partra], elhagyták mindenüket [otthagytak mindent] és követék Őt*

*A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.”

Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42).

Márk rövid híradása így hangzik. Később Jézus: „Mikor pedig Galilea tengere mellett [Galileai-tó partján] járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe [vízbe] (kör)hálót vetének [kerítőhálót dobtak]; mert halászok valának. És monda nékik [így szólította meg őket] Jézus: [gyertek] Kövessetek engem, és én azt művelem [cselekszem], hogy embereket halásszatok [és emberhalászokká teszlek benneteket]. És azonnal [rögtön; tüstént] elhagyván az ő (kerítő)hálóikat, követék őt [és csatlakoztak hozzá]” (Márk. 1,16-18).

Máté bizonyságtétele így hangzik: „Mikor pedig a galileai tenger mellett [galileai tó partján] jár [járt-kelt] vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe (kör)hálót vetnek [dobtak] vala; mert halászok valának. És monda nékik: [gyertek] Kövessetek engem [jöjjetek utánam], és azt művelem, hogy embereket halásszatok. [emberek halászává teszlek benneteket]. Azok pedig azonnal [azon nyomban; tüstént] otthagyván a hálókat, követék őt. [csatlakoztak hozzá].

És onnan tovább menve [útját folytatva], láta [megpillantott; észrevett] más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, amint a hajóban [bárkában] atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik [javították; rendezték; foltozták; szedték rendbe] vala; és hívá őket. Azok pedig azonnal [rögtön; mindjárt; tüstént] otthagyván a hajót [bárkát] és atyjukat, követék őt. [és a nyomába szegődtek; csatlakoztak Hozzá]” (Mát. 4,18-22).

Az erről szóló próféciák beteljesülése ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász után küldök (sok halászt hívatok), ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki őket; az után pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Oh Uram, én erősségem (erőm), én bástyám (mentsváram) és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól (legszéléről is), és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó (egyik sem ér semmit)” (Jer. 16,16.19).

Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra folyt ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz.

És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állnak rajta Éngeditől (vadkecskék forrása /pogányok/) Énegláimig (a két borjú forrása /Izráel/): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10)

Luk. 5,12 És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy poklossággal [leprával] teljes [leprával borított] ember: és mikor meglátta Jézust, arcra borulva kéré őt, mondván: Uram, [hatalmadban áll, hogy] ha akarod, megtisztíthatsz engem [te képes vagy megtisztítani]!

Luk. 5,13 Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté [megérintette] azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság.

Luk. 5,14 És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul őnékik [Ez lesz nekik a bizonyíték arra, hogy meggyógyultál].

Luk. 5,15 A hír azonban annál inkább terjedt Őfelőle; és nagy sokaság [tömeg] gyűlt [verődött] egybe [és emberek tömegei mentek hozzá; és nagy gyűlt össze], hogy Őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő betegségeikből*

*Máté írásából kerül kijelentésre, hogy előzőleg az Úr Jézus a hegyen volt, (és ott imádkozott): „Mikor leszállott [lejött] vala a hegyről, nagy sokaság [nagy tömeg csatlakozott hozzá és] követé őt. És ímé [egyszer csak] eljövén egy bélpoklos [leprás], leborula [térdre esék] előtte [lábához borult], mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem [hatalmad van, hogy megtisztíts]. És kinyújtván kezét, megilleté [megérintette; megfogta] őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal [hamar, azon órában, rögtön, haladéktalanul] eltisztult annak poklossága [leprája]. És [ekkor] monda [megparancsolta] néki Jézus: Meglásd [vigyázz, ügyelj, hogy], senkinek se szólj [senkinek se mondd el]. Hanem eredj [menj el], mutasd meg magadat a papnak, és vidd [ajánld] fel az [áldozati] ajándékot, amelyet Mózes (el)rendelt, bizonyságul] nékik [hogy bizonyíték legyen számukra, hogy meggyógyultál]” (Mát. 8,1-4).

Márk írása szerinti Evangélium bizonyságtétele: „És jöve (és odament) hozzá egy bélpoklos (leprás), kérvén őt és leborulván előtte és mondván néki (aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá): Ha akarod, megtisztíthatsz (mert meg tudsz tisztítani) engem. Jézus pedig könyörületességre indulván (megszánta), kezét kinyújtva megérinté őt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg. És amint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tőle (róla) a poklosság (lepra) és megtisztult. És erősen megfenyegetvén (erélyesen rászólva Jézus), azonnal elküldé őt, És monda néki: Meglásd (vigyázz), hogy senkinek semmit ne szólj (el ne mondj); hanem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd (ajánld) fel a te tisztulásodért, amit Mózes parancsolt (rendelt), bizonyságul nékik.

Az pedig kimenvén (elment), kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot (és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet), annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelől” (Márk. 1,40-45).

János írása jelenti ki, hogy miért követte az Urat a tömeg: „És nagy sokaság (tömeg) követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, amelyeket cselekszik vala a betegeken” (Ján. 6,2).

Ez a leprás odament az Úr Jézushoz, pedig a törvény kimondja: „Ha valamely ember testének bőrén daganat, vagy tarjagosság (var), vagy fehér folt támad, és az ő testének bőrén poklos fakadékká lehet (és poklos kiütés lesz belőle): vigyék el az ilyet Áronhoz, a paphoz, vagy egy valamelyikhez az ő papfiai közül. És nézze meg a pap azt a test bőrén lévő fakadékot (kiütést). Ha a szőr a fakadékban fehérré változott, és ha a fakadéknak felülete mélyebben van az ő testének bőrénél: akkor poklos fakadék az. Mihelyt látja ezt a pap, tisztátalannak ítélje (mondja ki) azt. A poklos ember pedig, akin a fakadék (a kiütés) van, megszaggatott ruhában és mezítelen fővel (és a haja gondozatlan) legyen, és a bajuszát fedezze be (takarja el), és ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék (a kiütés), tisztátalan az; csak ő maga lakjék (egyedül), a táboron kívül legyen az ő lakása” (3 Móz. 13,2-3.5-46).

Mert a törvény parancsa szerint a gyógyulás csak Istentől lehet, ezért Istennek kell áldozatot bemutatni: „Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz (és amikor megtisztulva a pap elé kerül). A pap pedig menjen ki a táboron kívül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék (és ha úgy látja, hogy meggyógyult a poklos kiütésből): Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, cédrusfát, karmazsint (bíborfonalat) és izsópot” (3 Móz. 14,2-4)

Luk. 5,16 De Ő félrevonult a pusztákba [Jézus azonban gyakran elment egy elhagyatott helyre, a sivatagba], és imádkozék.

Luk. 5,17 És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülnek a farizeusok és a törvénynek tanítói [is, és hallgatták őt], akik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma [ereje] vala Ővele, [rajta volt és ösztönözte] hogy gyógyítson.

Luk. 5,18 És ímé valami férfiak ágyon egy embert hoznak, aki gutaütött [béna] vala; és igyekeznek azt bevinni és ő elébe tenni.

Luk. 5,19 De nem találván módot, hogy a sokaság [a tömeg] miatt miképp vigyék őt be, felhágnak a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsátják őt alá ágyastól Jézus elé a középre.

Luk. 5,20 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid [(hamartia): céltévesztésed].

Luk. 5,21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdnek tanakodni [fontolgatni; okoskodni], mondván: Kicsoda ez [az ember], aki ily káromlást szól [aki Istent gyalázza]? Ki bocsáthatja meg a bűnt [kinek van hatalma vétkeket elengedni], hanemha egyedül az Isten [az egy Istenen kívül]?

Luk. 5,22 Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat [ismerte, átlátta gondolataikat; fontolgatásaikra rálátott], felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok [miért gondolkodtok így; mit fontolgattok; mit okoskodtok] a ti szívetekben?

Luk. 5,23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

Luk. 5,24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (ezzel a bénához fordult, és monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat [az ágyadat], eredj haza!

Luk. 5,25 És az rögtön felkelvén [felállt] azok szemeláttára, felvevé amin feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent.

Luk. 5,26 És az álmélkodás [ámulat] elfogá mindnyájukat [mindannyian önkívületbe jutottak], és dicsőítik az Istent [mindenki eksztázisban dicsőítette Istent], és betelének [szent] félelemmel, mondván: Bizony [hihetetlen; megfoghatatlan, különös] csodadolgokat láttunk ma!*

*Máté bizonyságtétele így hangzik: „És hajóra [bárkába] szállva átkele [a tavon; a tengeren], és méne a maga városába (Kapernaumba = Vigaszfalva). És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő [hordágyra helyezett] gutaütött embert [egy bénát]. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek [a bénának]: Bízzál fiam [légy bátor gyermekem]! Megbocsáttattak néked a te bűneid [(hamartia): céltévesztés, a cél ELVÉTÉSE].

És ímé némelyek az írástudók [törvénytanítók] közül mondának magukban: Ez káromlást szól [ez az ember Istent káromolja, gyalázza]. És Jézus, látva [mivel ismerte] az ő gondolataikat [tűnődéseiket; belelátva a gondolataikba], monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben [miért hatnak a rossz indulatok szívetekben]? Mert [ugyan] mi könnyebb [mi jár kevesebb fáradtsággal, mi egyszerűbb], ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj [járkálj, sétálj]?

Hogy pedig megtudjátok [hogy azonban lássátok, megmutatom nektek], hogy az ember Fiának van hatalma [felhatalmazása van] a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek) [a bénának]: Kelj föl, vedd [föl] a te (hord)ágyadat, és eredj haza. És az felkelvén, haza méne. A sokaság [a tömeg] pedig ezt látván, elálmélkodik [félelem fogta el őket; elcsodálkozott; megrémültek], és dicsőíté az Istent, hogy ilyen [nagy dolgokra] hatalmat [felhatalmazást, jogot, jogosultságot] adott az embereknek” (Mát. 9,1-8).

Márk is bizonyságot tesz a történtekről: „Napok [néhány nap] múlva pedig ismét beméne [visszatért] Kapernaumba, és meghallák [és mihelyt elterjedt a híre], hogy otthon van. És azonnal [olyan] sokan összegyülekeznek [összejöttek], annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek [ajtó előtti téren sem volt hely]; és hirdette [prédikálja] nékik az igét (logoszt).

És jövének hozzá egy gutaütöttet [bénát] hozva, akit négyen emelnek [cipelnek] vala. És mivel a sokaság [a tömeg] miatt nem férkőzhettek azzal ő hozzá [nem tudták eléje vinni; nem fértek a közelébe], megbonták ama háznak fedelét, ahol Ő vala [kibontották fölötte a tetőt], és rést törvén [a nyíláson át], leeresztik a nyoszolyát [hordágyat], amelyben a gutaütött [a béna] feküdt.

Jézus pedig azoknak [nagy] hitét látván, monda a gutaütöttnek [így szólt a bénához]: Fiam [gyermekem], megbocsáttattak néked a te bűneid [(hamartia)= céltévesztésed]. Valának pedig ott némely írástudók [törvénytanítók, törvénymagyarázók], akik ott ülnek vala, szívükben [bensőjükben] így okoskodván [tanakodtak; ezt fontolgatták; így mérlegelték a dolgot]: Mi dolog [hogy beszélhet ez így], hogy ez ilyen káromlásokat szól [káromkodik; Istent káromolja; Istent gyalázza]?

Ki bocsáthatja meg [engedheti el] a bűnöket [(hamartia)= céltévesztést] más, hanemha egyedül az Isten [az egyetlen Istenen kívül]? És Jézus azonnal észrevevé [belelátott gondolataikba; átlátta gondolataikat; felismerte] az Ő szellemével, hogy azok magukban így okoskodnak [tanakodnak; hogy milyen fontolgatások ébrednek bennük], és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben [miért tanakodtok így (miért fontolgatjátok ezeket; mit tűnődtök ezen) szívetekben (bensőtökben); mit okoskodtok ezen]?

Mi könnyebb, azt mondanom-e a gutaütöttnek [bénának]: Megbocsáttattak néked a te bűneid [(hamartia)= céltévesztésed bocsánatot nyert], vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat [fogd az ágyadat], és járj [menj]? [azért] hogy, pedig megtudjátok [és lássátok], hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani [felhatalmazást kapott arra, hogy [(hamartia)= céltévesztést a földön megbocsásson]: monda a gutaütöttnek [ezzel odafordult a bénához]. Mondom néked, kelj föl, vedd fel [fogd] a te nyoszolyádat [ágyadat], és eredj [menj] haza.

Az pedig azonnal fölkele és felvévén nyoszolyáját [fogta a hordágyat], kiméne mindenkinek [szeme] láttára. Úgy hogy mindenki elálmélkodék [és félelem fogta el őket; ámulatba estek; csodálkoztak; valamennyien, szinte magukon kívül voltak], és [eksztázisban] dicsőiték az Istent, ezt mondván: [Bizony hihetetlen csodadolgokat láttunk ma] Soha sem láttunk ilyet (hogy ilyen hatalmat adott az embereknek)!” (Márk. 2,1-12).

„És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, akik rosszul [szerencsétlenül, nyomorúságosan] valának [minden szenvedőt]. A különféle betegségekben [súlyos nyavalyákban] és kínokban [gyötrelmekben] sínlődőket [akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek; a fájdalmas bajokban szenvedőket], ördöngösöket [ördögtől (démonoktól) megszállottakat; démonizáltakat, epilepsziásokat], holdkórosokat és gutaütötteket [bénákat; és inaszakadtakat]; és meggyógyítja vala őket.” (Mát. 4,24).

Hiszen a prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat (gonoszságodat) önmagamért, és bűneidről (gonoszságodról) nem emlékezem meg!” (Ésa. 43,25).

Erről szól Mikeás próféta is: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt (a gonoszságot) és elengedi öröksége (népe) maradékának vétkét (gonoszságát; büntetését)?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban (mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad)! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk (újra irgalmas lesz hozzánk); eltapodja álnokságainkat (igazságtalanságunkat). Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket (hamartia: céltévesztésünket)!” (Mik. 7,18-19).

Dávid is erről prófétál: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről (és ne feledd el, mennyi jót tett veled). Aki (Ő) megbocsátja minden bűnödet (gonoszságodat), meggyógyítja minden betegségedet (fogyatékosságodat, rosszullétedet). Aki megváltja életedet a koporsótól (a sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,2-4).

És a próféciák beteljesedtek az Úr Jézusban, Aki mindig és minden beteget meggyógyított, és meggyógyít, ha Hozzá fordulnak: „És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat (és bénákat), vakokat, némákat, csonkákat (nyomorékokat) és sok egyebeket (és sok más beteget), és odahelyezik őket a Jézus lábai elé. És meggyógyítá őket, Úgy hogy a sokaság álmélkodik (csodálkozik) vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek (a nyomorékok épek lesznek), a sánták (a bénák) járnak, a vakok látnak: és dicsőiték Izráel Istenét” (Mát. 15,30-31)

„És elfogá mindazokat (mindnyájukat) a félelem, és dicsőiték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette (és meglátogatta) az ő népét” (Luk. 7,16).

Pál apostol bizonyságtételében kertül kijelentésre, hogy minden nyomorúság (betegség, szegénység, és a földi életet jellemző sok probléma) azt jelenti, hogy az „ördög igájában vergődnek az emberek: „Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a bemerítés után, melyet János prédikált. A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak (akik az ördög igájában vergődtek); mert az Isten vala Ővele” (Csel. 10,37-38)

Luk. 5,27 Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!

Luk. 5,28 És az mindeneket elhagyván [(kataleipó): hátrahagyva], felkele és követé őt*

*Máté bizonyságtétele: „És mikor Jézus onnét tovább méne [onnan távozott], láta egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve [jelentése: Isten ajándéka, az Úr adománya], és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt” (Mát. 9,9).

És Márk így ír róla: „És amikor tovaméne [ahogy a vámnál elhaladt], meglátá Lévit [jelentése: ragaszkodás, csatlakozás, szövetség; egyesült], az Alfeus fiát [jelentése: vezető, tanító], aki a vámszedő helyen ül vala, és monda néki: Kövess engemet. És felkelvén, követi vala őt” (Márk. 2,14)

Luk. 5,29 És Lévi nagy lakomát [nagy vendégséget, nagy vacsorát rendezett] készíte néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és egyebeknek, akik ővelük letelepedtek volt [velük együtt dőlt asztalhoz].

Luk. 5,30 És köztük az írástudók [törvénytanítók] és farizeusok zúgolódnak [és így panaszkodtak] az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és a bűnösökkel?

Luk. 5,31 És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

Luk. 5,32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat [megigazultakat] hívjam, hanem a bűnösöket [(hamartólosz): a célt eltévesztőket] a megtérésre [arra, hogy az életük megváltozzon; hogy más felismerésre gondolkozásmód megváltozásra térjenek]*

*Máté is bizonyságot tesz a történtekről: „És lőn [történt], amikor [vendégül látta és] Ő (Jézus) letelepedik a házban [és mikor benn a házban asztalhoz dőlt], ímé sok vámszedő és bűnös [céltévesztett] jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz [és szintén asztalhoz dőltek]. És látva ezt a farizeusok, mondának az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel [céltévesztettekkel] együtt? Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek [jó erőben lévőknek; nem az erő(telje)seknek] van szüksége orvosra, hanem a betegeknek [akik gonoszul szerencsétlenül, nyomorúságosan, súlyosan szenvednek; a rosszullévőknek].

Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot [könyörületet] akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat [Isten jogrendjéhez igazodó, megigazultakat] hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket [a céltévesztetteket] a megtérésre [gondolkodásmód megváltoztatására, hogy visszatérjenek, visszaforduljanak Isten felé]” (Mát. 9,10-13).

Márk bizonyságtétele így hangzik: „És lőn [történt; úgy alakult], amikor Ő ennek házában asztalhoz üle [Lévi házában asztalhoz dőlt], a vámszedők és bűnösök [(hamartólosz): a céltévesztett emberek] is sokan odaülnek vala [és sok vámszedő és vétkező is asztalhoz dőlt] Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának [kik nyomába szegődtek], és követék őt.

És amikor látták az írástudók [törvénytanítók] és a farizeusok (jelentése: elkülönült, elzárkózó; elválasztó; kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja / vallásos emberek). Hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel (a céltévesztettekkel), mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a [ti Mesteretek] vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik? És amikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek [a jó erőben levőknek] van szükségük orvosra, hanem a betegeknek [azoknak, akik rosszul, szerencsétlenül, nyomorúságosan vannak]. Nem azért jöttem, hogy igazakat [igazságosokat; (meg)igaz(ult)akat], hanem hogy bűnösöket [vétkezőket; (céltévesztetteket)] hívjak megtérésre [gondolkodásmód megváltoztatására; Isten felé való visszatérés-, visszafordulásra]” (Márk. 2,15-17).

És az Úr Jézus így folytatja a kijelentést: „Mert az embernek Fia azért jött, hogy (megkeresse) megtartsa (és megmentse), ami elveszett vala” (Mát. 18,11).

És a kijelentés megismételtetik: „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett (az elveszettet)” (Luk. 19,10).

„Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát [erre] a világra [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy kárhoztassa [elítélje] a világot [az embereket], hanem hogy megtartassék [üdvözüljön; megmeneküljön] a világ általa [hanem azért, hogy megmentse őket általa]” (Ján. 3,17).

Tehát az Úr Jézus azért jött, hogy ezt a próféciát is betöltse: „Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (az eltévedtet visszaterelem), s a megtöröttet (sérültet) kötözgetem (bekötözöm), s a beteget (a gyengét) erősítem; a kövérre és az erősre vigyázok…” (Ezék. 34,16).

És így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig tudnátok (értenétek), mi(t jelent) ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok (nem ítéltétek) volna (el) az ártatlanokat (azokat, akik nem vétkeztek)” (Mát. 12,7)

Pedig: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél (hogy élj törvény szerint), szeressed az irgalmasságot (törekedj szeretetre), és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

„Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6)

„Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden (országodban), amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad (és ne terheljen vérontás)” (5 Móz. 19,10).

Pál apostol bizonyságtétele: „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse, megtartsa, meggyógyítsa, megszabadítsa) a bűnösöket, akik közül első vagyok én” (1 Tim. 1,15)

Luk. 5,33 Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai gyakorta böjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid pedig esznek és isznak?

Luk. 5,34 Ő pedig monda nékik: Avagy művelhetitek-e [tehetitek−é; rábírhatjátok-e] azt, hogy a lakodalmasok böjtöljenek [rávehetnétek-e a násznépet, hogy böjtöljön], amíg a vőlegény velük van?

Luk. 5,35 De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik [(apairó): elragadtatik] őtőlük, akkor majd böjtölnek azokban a napokban [Más fordítás: De eljön majd az idő, amikor a vőlegényt elveszik tőlük. Ők majd akkor böjtölnek]*

*Máté így ír erről: „Akkor a János tanítványai jövének [odamentek] hozzá, mondván: Miért [van] hogy [amíg] mi és a farizeusok sokat [gyakran] böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? És monda nékik Jézus: Vajon szomorkodhatik-é [csak nem gyászolhat] a násznép [búsulnak-e a vőlegény barátai; hogy a lakodalmas ház fiai gyászban üljenek] amíg velük van [náluk tartózkodik] a vőlegény? De eljőnek a napok [az az idő], amikor elvétetik tőlük a vőlegény [erővel elviszik], és akkor [majd ők] böjtölni fognak” (Mát. 9,14-15).

Márk elbeszélése pedig így hangzik: „A János és a farizeusok tanítványai pedig böjtölnek vala. Odamennek azért és mondának néki: Mi az oka, hogy Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? Jézus pedig monda nékik: Avagy böjtölhet-e a vőlegény násznépe, amíg velük van a vőlegény? Ameddig a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jőnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak azokon a napokon” (Márk. 2,18-20).

Az Úr Jézus halála és feltámadása után, vagyis amikor elvétetett tőlük a vőlegény: „Valának pedig Antiókiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus. (Egyszer) mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölnek, monda a Szent Szellem: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájuk vetették, elbocsáták őket” (Csel. 13,1-3)

Luk. 5,36 És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja [eltépné] és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt. [Más fordítás: Senki nem tép ki foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja. Ha ezt teszi, kiszakítja az új ruhát, és az új ruhából készült folt sem illik a régi ruhához].

Luk. 5,37 És senki sem tölti az újbort ó tömlőkbe; mert különben az újbor megszakasztja [szétrepeszti a régi] tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek [kiszakadnak; tönkremennek].

Luk. 5,38 Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.

Luk. 5,39 És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván [az nem akar újat], mert azt mondja: Jobb az ó*

*Máté bizonyságtétele: „Senki sem vet [tesz, varr] pedig új posztóból [szövetből] foltot az ócska [régi] ruhára [köpenyre]. Mert ami azt kitoldaná [amivel a lyukat betölti; mert a folt (a toldás)], még elszakít a ruhából [kitép; magához szakítja a köpenyt]. És nagyobb szakadás lesz. [csúnyább (rosszabb) szakadás támad; keletkezne]. Újbort sem töltenek ó [régi] tömlőkbe; máskülönben [ha mégis megteszik] a tömlők szétszakadoznak [szétrepednek; kiszakadnak], és a bor kiömöl [elfolyik], a tömlők is elvesznek [elpusztulnak; tönkremennek]; hanem az újbort új tömlőkbe töltik, és [akkor] mindkettő megmarad [együtt]” (Mát. 9,16-17).

Márk így ír az Úr Jézus kijelentéséről: „Senki sem varr pedig új posztóból foltot ó (régi) ruhára; máskülönben, ami azt kitoldaná, még kiszakít belőle, az új a régiből, és nagyobb szakadás lesz (csúnyább szakadás támadna). És senki sem tölt újbort régi tömlőkbe; különben az újbor a tömlőket szétszakítja (szétrepesztené), a bor is kiömlik (odalenne), a tömlők is elpusztulnak; hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni (új tömlőbe való)” (Márk. 2,21-22).

ELIHU (jelentése: maga az Isten) így beszél Jóbnak az új tömlőről, és az újborról, aki a Szent Szellem: „Mert tele vagyok beszéddel (szavakkal); unszolgat (szorongat) engem a bennem levő Szellem. Ímé, bensőm olyan, mint az újbor, amelynek nyílása nincsen; miként (újbortól) az új tömlők, csaknem szétszakad (széthasad)” (Jób. 32,18-19)






Győzelmi dal

Morzsák az élet kenyeréből: Hogyan lépj az Úr elé


Összegyűjtötte: Vida Sándor

Kérjetek! – az ajkak dolga. Zörgessetek! – a kezek dolga. Keressetek! – a szemek dolga. Teljes odaadással lépj az Úr elé! (Mt. 7,7)

Idézetek: Lássátok meg



Nem látjátok? Isten szinte nyomon követ bennünket, hogy megmentsen. Mi pedig menekülünk előle, hogy a vesztünkbe rohanjunk. (Szalézi Szt. Ferenc)

Spurgeon idézetek: A kereszténnyé válás következménye



"Ha édesapád és édesanyád, leány és fiútestvéred, sőt a házatokban levő kutya és macska nem boldogabb azért, mert te keresztyén van, akkor kérdéses, hogy tényleg az vagy-e." (Hudson Taylor)

Napi tanítás: Kenneth E. Hagin: Mint meglévőket



Amint meg van írva, hogy: sok nép atyjává tettelek téged. Az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.

- Róma 4,17.

Ha Ábrahám aszerint hitt, amint megmondatott, nézzük meg, pontosan mi is mondatott meg? Miben hitt Ábrahám?

Amikor Ábrám (ahogy addig neveztetett) kilencvenkilenc éves volt, az Úr azt mondta neki: „Ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává tettelek téged.” (1Móz. 17,5) Figyeld meg, Isten nem azt mondta, hogy: „teszlek majd téged”, hanem azt: „Ezt tettem veled.”

Amikor Isten ezt az ígéretet tette, Ábrahám még gyermektelen volt. És nem az mondatott Ábrahámnak, hogy higgye, hogy atya lesz (jövő idő). (Azok akik „majd meg fognak kapni” valamit, sohasem kapják meg. Ugyanígy járnak azok is, akik azt mondják, „Egyszer majd üdvözülni fogok.” Vagy: „Majd meg fogok gyógyulni.”)

Nem! A hit mindig jelen idő! Ábrahámnak abban kellett hinnie, hogy ő népek sokaságának atyjává tétetett. Mert láthatod, a hit úgy szólítja azokat a dolgokat, amelyek nincsenek, mint meglévőket. És azok ettől jönnek létre!


Megvallás: Az én Mennyei Atyámhoz hasonlóan, azokat a dolgokat, amelyek nincsenek, úgy szólítom, mint meglévőket. És azok létrejönnek! Azok az enyémek, már most!