2018. szeptember 9., vasárnap

Testedzés


1 Timótheus‬ ‭4:1-11‬ „A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek ígéje és könyörgés által. Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, a melyet követtél; A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre: Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség (istenfélelem, Isten iránti gyermeki tisztelet) mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete. Igaz ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen elfogadjuk. Mert azért fáradunk és szenvedünk szidalmakat, mivelhogy reménységünket vetettük az élő Istenben, a ki minden embernek megtartója, kiváltképen a hívőknek. Ezeket hirdessed és tanítsad.”

Ezeket az igéket, kiváltképp a pirossal jelöltet biztosan mindenki ismeri jól. Főleg azért, mert a lustábbak ezzel szoktak érvelni a testedzés ellen. Én magam is sokszor hallottam már, és ellenérvként azt hoztam fel, hogy de kevés haszna azért mégiscsak van: a testünkre is gondot kell viselnünk, ami az életminőséget, sőt akár az élethosszt is befolyásolhatja!

Most azonban újra olvasva, meglepve vettem észre, hogy ha ezt az igét a szövegkörnyezetben olvasom, kiderül, szó nincs itt a testedzésről! Inkább a test hízlalásáról, amikor hamis tanítók arra bíztatnak, hogy bizonyos cselekedet által leszek jó Istennél - mint házasságtól és ételektől való tartózkodás, de az első fejezet még részletesebben kifejti, például családfák kutatása, stb. - Az apostol azonban arra bíztat, hogy inkább a kegyességben gyakoroljuk, edzzük magunkat, és ne ezekben a testi cselekedetekben, amik lehet hogy a szemeinkben jónak tűnnek, ám mégsem nem visznek előbbre a hit útján, és nem tesznek kedvesebbé Isten előtt. Ő szeret minket ezek nélkül is, de részesedni akkor tudunk belőle, mármint az Ő feltétlen, hatalmas szeretetéből, ha nem engedjük magunkat alá a test hízlalásának, a testi cselekedeteknek, a törvénynek, hanem megmaradunk egyedül a kegyelem, a hit útján. Amikor nem abban bízunk, amit mi teszünk, hanem abban, amit Ő tett meg.

A lustácskák egyetlen bibliai érve tehát dugába dőlt...


‭‭ ‬‬