„…sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival…”(1Kor 2,4)
Én nem tudom, hogy miért engem hívtál, Uram. De köszönöm!
Köszönöm, hogy a magam korlátai között ismerhetem fel a Te bölcsességedet!
Köszönöm, hogy a Te bölcsességed által ismerhetem fel a magam korlátait!
Kérlek, hogy megejtő emberi szavak, önmagukért való bölcselkedések helyett tölts el engem, töltsd el a Tieidet lélek, a Te Lelked szerinti bölcsességgel: hatalmad csendes belátásával.
Hogy méltatlanságunkban – Általad mégis – Hozzád méltók lehessünk!
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése