"Istenem, kérlek, szólj hozzám!", suttogta az ember.
És a réti pipis énekelni kezdett.
De az ember nem hallotta meg.
Így az ember kiáltott: "Istenem, kérlek, szólj hozzám."
Mennydörgés rázta meg az eget, és villámlás hasította ketté.
De az ember nem hallotta meg.
Az ember körülnézett és azt mondta: "Istenem, engedd meg, hogy lássalak."
És felragyogott a nap az égen.
De az ember nem látta.
Erre az ember még hangosabban kiáltott: "Uram, tégy csodát!"
És új élet született a világra.
De az ember nem vette észre.
Így végső kétségbeesésében az ember így kiáltott: "Érints meg Istenem, hogy tudjam, valóban itt vagy."
Erre Isten lenyúlt az égből és megérintette az embert.
Az ember elhessegette a pillangót és tovasétált.
Átölel minket Isten szeretetével és számtalan módját adja annak, hogy megláthassuk őt a természeten, az emberi kapcsolatokon keresztül. Sokszor figyelmetlenül és vakon elmegyünk mellette, nem ismerjük fel hangját, érintését.
Kopogtat szívünk ajtaján, de nem halljuk meg a hangot, vagy épp nem érünk rá megnézni, hogy ki áll ott.
Legyünk készek és figyelmesek, mert Isten minden lehetőséget meg ad arra, hogy felismerjük Őt és kapcsolatba kerülhessünk vele.
" Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. "
Jelenések 3,20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése