Mózes közbenjáróként egy mérges Isten és egy bűnös nép közé állt. Ez az Ószövetség alatt működött, mert Isten mérges volt. A bűn elválasztotta az emberiséget Tőle, az ítéletet ki kellett fizetni. Így helyes dolog volt Mózestől, hogy közbenjárt. Azonban, most az Újszövetségben élünk, Jézus lett a közbenjárónk (Zsid. 7).
Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus. (1 Tim. 2:5)
Jézus örökké ott áll a Szent Isten és a szentségtelen nép között. Kifizette a bűneinket a kereszten és magára vette értünk Isten összes haragját és büntetését. Ez nem egy átmeneti időre szól, addig, amíg legközelebb vétkezel, hanem örök érvényű. Az összes bűnt kifizette – a múlt, jelen és a jövő bűneit is (Zsid. 10:10-14). Krisztus örökre kibékítette Istent és az embert, örökkévaló egységbe és harmóniába hozva őket (2 Kor. 5:18-19). Bárki megkaphatja Istentől ezt az ajándékoz. Amikor Jézus a kereszten azt mondta, hogy „Elvégeztetett”, akkor Isten haragjáról beszélt, amely a bűn és a bűnösök ellen volt (Jn. 19:30).
Ezért, ha Mózes ma felállna és azt imádkozná, hogy „Térj meg, Ó Isten, és fordítsd el rettenetes haragod,” ez antikrisztusi lenne. Azzal próbálna szemben állni és annak a helyét próbálná átvenni, amit Krisztus megtett. Mózes közbenjárói szolgálata helyénvaló volt az Ószövetség idején, mivel Jézus még nem jött el. De most, hogy Ő eljött, ha úgy imádkoznánk, „Térj meg, Ó Isten. Ne öntsd ki a haragod erre a városra, nemzetre, vagy népre. Könyörülj rajtunk!” – ez antikrisztusi lenne. Megpróbálnád átvenni Krisztus helyét és azt elvégezni, amit Ő már elvégzett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése