Fil 3,12-16.
12 Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. 13 Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, 14 de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. 15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; 16 ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk.
KONCENTRÁLJ!
De egyet teszek... futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)
Nemrégiben a feleségemmel egy hétnapos hajókiránduláson vettünk részt Vancouverből Alaszkába. Egyik nap a tenger nagyon viharos volt, 10 méteres hullámokat hányt. A korábban stabil hajót most dobálták a hullámok. Még a hajón is csak a korlátokba kapaszkodva tudtunk mozogni.
Néhány utas tengeri beteg lett. A kabinunkban olvastam, amikor izzadni kezdtem és hányingerem lett - ezek a tengeri betegség tünetei. Eszembe jutott, hogyan lehet megbirkózni a tengeri betegséggel: menj ki a fedélzetre, és koncentrálj a horizont egy pontjára távol a hajótól. Ezt tettem, és rögtön jobban éreztem magam. Valahogy a messzi dologra való koncentrálás miatt a hajó mozgása kevésbé hatott rám. A hajó még mindig hányódott, én mégis stabilabbnak éreztem magam.
A körülményeink és problémáink is felkavarhatnak. Ezek feszültségében néha elfelejtünk az Úrban bízni. Bármilyen erős vihar is van az életünkben, tudhatjuk, hogy ha az Úr szeretetére és hűségére koncentrálunk, akkor helytállhatunk.
Imádság: Drága Istenünk, hozzád fordulunk, hogy biztonságban vezess bennünket. Segíts, hogy meglássuk akaratodat, és kövessük azt. Ámen.
Hogy az élet viharaiban megálljunk, Istenre kell néznünk!
David Warne (Ontario, Kanada)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése