Az ember az Istennel való kapcsolatra lett teremtve.
Csakhogy az ember nem akarja, hogy Isten valóban Isten legyen az ő életében.
Szívesen venné az adományait, vágyakozik a szeretetre,
a békére, a harmóniára, de magát Istent nem akarja.
Olyan ez, mintha sötét éjszaka vágyakozna a világosságra,
de magát a fényt megvetné.
Istent az emberek gyertyának használják:
meggyújtják, hogy a sötétben megkeressenek valamit,
s azonnal eldobják, amint megtalálták azt.
Minden ember szíve mélyén vágyakozik Istenre,
ugyanakkor azt szeretné, hogy a magáé legyen a döntő szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése