2011. október 26., szerda

Zakariás próféciája, és amit ezen keresztül tanít a Szent Szellem


Zakariás, miután fia – bemerítő János megszületetett, beteljesedve Szent Szellemmel, prófétál. Zakariás engedelmességének legnagyobb jutalma, hogy nem csak felnyílt a szája, hanem „beteljesedett Szent Szellemmel” (Luk. 1,67) – a prófétaság Szellemével, vagyis a Krisztus Szellemével (1 Pét. 1.11) – és azonnal prófétálni kezdett. A prófécia pedig amit mond, Isten igéje. Ahogy Mária a Szent Szellem uralma alatt prófétikus igéket mond, mégpedig az Ószövetség igéinek egy új összeállításával, amely által a mondottak új tartalmat nyernek, ugyanígy Zakariás is. Áldotta Istent a megváltásért, a szabadításért, a szövetség megtartásáért, „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét” (Luk. 1,68) idézve a Zsoltárokból: „Váltságot küldött az ő népének, elrendelte szövetségét örökre; szent és rettenetes az ő neve” (Zsolt. 111,9). Ézsaiás próféciáiból: „Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!” (Ésa. 41,14) És az Úr Zakariáson keresztül aktualizálta a próféciákat.

Zakariás a továbbiakban arról szól, hogy mindaz, amit ő most mond, azok a próféták által előre kijelentett isteni igazságok: „Amint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak” (Luk. 1,70)

Az apostolok is arra hivatkoznak minden prédikációjukban és bizonyságtételükben – amelyet az Úr Jézusról tesznek – a Szent Szellem kitöltetése után, hogy a próféták előre megmondták, amik most megtörténtek: „Az Isten pedig, amikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által… ekképpen töltötte be” (Csel. 3,18) „…amikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva” (Csel. 3,21) „Melyet eleve megígért (Isten) az ő prófétái által a szentírásokban” (Róm. 1,2)
Az Ige, a legfőbb tekintély

Ezeken az igéken keresztül arra tanít bennünket az Úr, hogy bármit látunk, hallunk, tapasztalunk, amik még nem voltak eddigi hitéletünkben, amelyek újnak tűnnek Isten népének, vagy gyermekének életében, meg kell vizsgálni az ige – mégpedig az írott ige – tükrében, és a próféciák fényében. Isten ugyanis mindent kijelentett, ami volt, van és lesz, és minden megírásra is került. Maga az Úr Jézus erről így tesz bizonyságot: „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg” (Márk. 4.22-23)

Tehát bármilyen vonzó egy tanítás, egy jelenség, egy megnyilvánulás, egy megtapasztalás, ha azt a Szent Szellem Isten igéjével nem támasztja alá, tartsuk távol magunkat tőle.
A Szabadító és a szabadítás

Zakariás így folytatja prófétálását: „Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek”(Luk 2,71)
Már Dávid is így tesz bizonyságot, Isten szabadításáról, aki népéről úgy gondoskodott, hogy: „… kisegíti őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből” (Zsolt. 106,10) Az Újszövetség pedig kijelenti, hogy Isten népének gyűlölői és ellenségei a sátán és csapata (a sátán szó jelentése ugyanis: ellenség; ellenfél, üldöző, vádoló) tehát a Zakariás próféciája már az Úr Jézus szabadító munkájára vonatkozik. Mert az Úr Jézus szabadított meg bennünket a sátán hatalmából.

Zakariás így folytatja beszédét: „Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk”(Luk.2,72-73) idézve Isten Ábrahámnak tett ígéretét, amely így hangzott: „…Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: …Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei…”(1 Móz. 22,16-18) Ezt az ígéretet Isten akkor adta először Ábrahámnak, amikor ő – engedelmeskedve Isten igéjének – elhagyta a földjét, háznépét és elindult arra a földre, amelyre az Úr küldte. Isten újra és újra megismételte ígéretét, bátorítva Ábrahámot, s amikor azt parancsolta, hogy Izsákot – az egyetlen egyet, az ígéret fiát – áldozza fel a Mórija hegyén, és Ábrahám bizalommal és hitnek teljességével elindult gyermekével, hogy engedelmesen megcselekedje Isten szavát. /Ez a parancs Ábrahám hitének próbája volt./ Ekkor az Úr esküvéssel is megerősítette ígéretét. Ebben az ígéretben Isten már a „mag” – aki az Úr Jézus – győzelmét is kijelenti, hiszen azt mondja, hogy: „a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját” (1Móz 22,17)

Az Ábrahámnak adott ígéretek – melyeket az Úr többször megismételt – arra tanítanak, hogy az Úr ígéreteit többször is megerősíti. Lehet hogy a hitet is megpróbálja – de a próba kiállásában is Ő segít – ilyenkor a próba kiállása után valósul meg életünkben az ígéret.

Erről az ígéretről emlékezik meg Dávid is: „Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottjának fiai! Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete. Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; Amelyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről. És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül” (Zsolt. 105,6-10)

A zsidókhoz írt levél pedig magyarázatot ad arról, hogy a fenti ígéretek kire vonatkoznak: „Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött. Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged” (Zsid. 6.13-14) Erről az esküvel megerősített szövetségről prófétál tehát Zakariás azt is elmondva, hogy kire vonatkozik ez a szent szövetség, és mi Isten akarata velünk – a Krisztus népével – így szólva: „Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki” (Luk.1,74)

Az Újszövetségben kerül az is kijelentésre, hogy az ellenség a sátán, és csapata: „…a ti ellenségetek, az ördög” (1 Pét. 5.8) Az Úr gondoskodott a szabadítóról és a szabadításról is. Ennek módjáról és a Szabadító személyéről így szól a kijelentés: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is /Krisztus/ hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2.14-15)

Az előzőekben idézett igék is arról tesznek bizonyságot, hogy az Ószövetségben leírtakat, mint előképet tárja elénk Isten igéje, amelyben minden az Úr Jézus Krisztus hatalmas művére, az Ő szabadítására, megváltására, és az ellenség felett aratott győzelmére mutat.

Erről a szabadításról, annak céljáról és eredményéről prófétál Zakariás ezt mondva: „…félelem nélkül szolgáljunk néki. Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban” (Luk.2,75)

Tehát már nem kell félnünk, hiszen a Szabadító eljött. A halál és ura, az ördög minden csapatával legyőzve. Ezért szolgálhatjuk félelem nélkül az Urat. Zakariás próféciájában ez az eljövendő szabadítás és győzelem jelentetett ki.
Zakariás ezek után a megszületett gyermeke feladatáról prófétál a következőképpen: „Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útjait megkészítsed” (Luk. 2,76) Ebben az igében több próféciát alkalmaz a Szent Szellem a jelenlegi körülményre vonatkoztatva. Kijelenti, hogy megszületett az útkészítő, vagyis az a valaki, aki a Szabadító Isten előtt fog járni. Ezek a próféciák a következők szerint kerültek megírásra: „Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3.1) „Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz…” (Malak. 4.5-6)

A Szent Szellem ezzel megerősíti az angyal által kijelentett igéket.
Az Úr Jézus pedig így tesz bizonyságot Bemerítő Jánosról: „Mert ő az, akiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, aki megkészíti előtted a te útadat… Illés ő, aki eljövendő vala” (Mát. 11,10.14)

Zakariás a továbbiakban fia további feladatáról prófétál: „És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatában” (Luk. 1.77)

(A Keresztelő János neve a görög eredetiben így hangzik: „János a bemerítő”. Ezt a „baptisztész” szóval fejezi ki a görög szöveg, amelynek jelentése: bemerítő, alámerítő. A magyar fordításban szereplő „keresztel” szó a görög szöveg szerint – amely a „baptidzó” szót használja – bemerít, alámerít, vagy: egy tárgyat ismételten bemárt egy folyadékba, tehát nem keresztel, hanem alámerít. A keresztel szó a görög szövegben egyáltalán nem szerepel. /Balázs Károly: Újszövetségi Szómutató Szótár – Logos Kiadó Bp. 1998./ 910-es szó a 83.oldalon, és a 907-es szó 82. oldalon./

Amire tanít Isten igéje

Bemerítő János a Krisztusban újjászületett, és Szent Szellemmel beteljesedett ember eljövetelének előképe, mert minden újjászületett ember egyben útkészítővé is válik, aki hirdeti a bűnbocsánatot, a megtérést, és azt, Aki által mindez lehetséges: az Úr Jézus Krisztust, a Szabadító Istent.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése