A barátom kinyitotta a felesége komódjának a fiókját és egy csomagot húzott ki belőle ami selyempapírba volt betekerve.
Eldobta a papírt, amibe volt téve és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkékre.
- Akkor vette, amikor először mentünk New Yorkba, 8 vagy 9 éve, nem használta soha. Egy „különleges alkalomra” tartogatta. Rendben. Azt hiszem, ez lesz a legmegfelelőbb alkalom.
A felesége éppen akkor halt meg.
Felém fordult és azt mondta: „semmit ne tartogass egy különleges alkalomra, minden nap amit élsz: egy különleges alkalom. Még most is ezekre a szavakra gondolok, és arra, hogy mennyire megváltoztatták az életemet.
Ma már többet olvasok és kevesebbet takarítok. Leülök a teraszon és csodálom a tájat anélkül, hogy észrevenném a kertben a gazt. Több időt töltök a családommal és a barátaimmal és kevesebb időt munkával.
Megértettem, hogy az élet együttes történések élvezése kell hogy legyen és nem a túlélés. Már nem teszek el semmit. Minden kristálypoharamat használom mindennap. Felveszem az új ruhámat, ha vásárolni megyek, ha így döntök és úgy van kedvem. Már nem rakom el a legjobb parfümömet különleges alkalmakra, használom mindig, amikor csak akarom.
A szavak, mint az „egy napon...” és a „majd legközelebb”, kezdenek eltűnni a szótáramból.
Nem tudom, mit csinált volna a barátom felesége, ha tudta volna, hogy nem lesz itt holnap - amit mindannyian olyan könnyen veszünk.
Gondolom, hívta volna a családját, vagy a közeli barátait. Talán felhívta volna néhány régi barátját bocsánatot kérve, hogy elsimítsa az elmúlt, elrontott dolgokat.
Ezek azok a kicsi, meg nem történt dolgok, amiket sajnálnék, ha tudnám, hogy az óráim meg vannak számlálva. Bántana, mert elszalasztottam a lehetőségét, hogy lássam a jó barátaimat, akiket majd meg akartam keresni „egy napon”. Bántana, mert nem írtam meg bizonyos leveleket, amiket „majd egyik nap” meg akartam írni.
Bántana, és szomorú lennék, mert nem mondtam a testvéreimnek, a gyerekeimnek elég gyakran, mennyire szeretem őket.
Most próbálok nem késlekedni vagy elrakni semmit, ami nevetést vagy jókedvet adhatna az életünknek.
Minden nap azt mondom magamnak, hogy ez egy különleges nap.
Minden nap, minden óra, minden perc... különleges.
Ha túl elfoglalt vagy, hogy legyen néhány perced másokra, és azt mondod magadnak, hogy „valamelyik nap majd meglátogatom, vagy meghallgatom”: az a nap nagyon messze lehet - lehet, hogy soha nem jön el.
Még ma!
Jak 4,14: Akik nem tudjátok, mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.
Krisztus Szeretete Egyház, 2011. október 18., 9:39
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése