2011. november 25., péntek

Ige: Az Úr napját megelőző eseményekről


Vigyázzatok, hogy: „Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen [nehogy valaki megtévesszen, tévútra csaljon, senki semmiféle módszerrel félre ne vezessen benneteket]. Mert nem jön az [a nap] el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás és megjelenik a bűn [a törvénytelenség] embere [az ellenség], a veszedelemnek [a kárhozatnak] fia

[Más fordítás: Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, az Istentől való elfordulás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia, aki pusztulásra van ítélve]

Aki ellene veti [ellene szegül, ellenséges és ellene támad] és fölébe emeli [elbízza magát, felfuvalkodik, és felmagasztalja] magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak [vagy szentnek, vagy imádandónak] mondatik. Annyira, hogy maga ül be, mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát [kinyilvánítva, vagy: kikiáltva, kihirdetve, nyilvánosságra hozva, sőt: megparancsolva, bebizonyítva, és azt állítva magáról, hogy ő isten]” (2 Thess. 2,3-4)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése