Ige: A Szent Szellem figyelmeztetése

Vigyázzatok: „Hogy ne tántoríttassatok el [(szaleuó): megráz; megingat; megtántorodik; megrenget; megzavar, felbujt; felkavar] egyhamar a ti értelmetektől [(núsz: szív, szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége)]. Se ne háboríttassatok meg [és meg ne riasszon titeket olyan hamar; (throeó: megijeszt, megrettent; megriaszt, hirtelen félelemmel felizgat, felzaklat)]. Se szellem által [és félre ne vezessen titeket valami szellem]. Se beszéd [(logosz)] által, se nékünk tulajdonított [se állítólag tőlünk érkező] levél által. Mintha itt volna [mint hogyha beállt volna (enisztémi: küszöbön áll, itt van, sarkában van, fenyeget)] már a Krisztusnak ama napja [az Úr napja].

»Más fordításban: Hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem valamiféle nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna«

>Még egy másik fordításban: Hogy a kelleténél hamarabb ne dúljon fel benneteket az a gondo­lat, és ne hagyjátok magatokat riadóztatni (a görög kifejezés szó szerint így hangzik: ne kavarjon fel /tán­torítson el [túl] gyorsan/hamar [szellemetek] értelmétől [nusz] és ne riadóztassanak [titeket]) se szellem, se beszéd, se a mienkéhez hasonló levél által, amely szerint már elérkezett az Úr napja (a görög szöveg szerint: a jelen világkorszak lezárása)<"

Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen [nehogy valaki megtévesszen, tévútra csaljon, senki semmiféle módszerrel félre ne vezessen benneteket]. Mert nem jön az [a nap] el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás és megjelenik a bűn [a törvénytelenség] embere [az ellenség], a veszedelemnek [a kárhozatnak] fia [Más fordítás: Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, az Istentől való elfordulás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia, aki pusztulásra van ítélve]” (2 Thess. 2,2-3)

Ezért a gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol: „A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, a mi ismertető jegye (hitelesítő jele) minden levelemnek. Így írok” (2 Thess. 3,17).

János apostol is figyelmezteti Krisztus népét: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba” (1 Ján. 4,1).

Már Jeremiás prófétán keresztül i s figyelmeztet az Úr: „Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok (ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok), akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok (és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 29,8-9).

És az Úr Jézus kijelentése arról, hogy mikor jön el a vég: „… Meglássátok [vigyázzatok, figyeljetek], hogy valaki el ne hitessen [nehogy valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről. meglássátok, hogy meg ne rémüljetek [vigyázzatok, meg ne riadjatok; ettől azonban ne ijedjetek meg; ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem]; mert mindezeknek meg kell lenniük [meg kell történniük; be kell következniük]. De ez itt még nem a vég [de ezzel még nem jön el a vég. (telosz): beteljesedés, vég, befejeződés]” (Mát. 24,4.6)

Már a testté lett Ige, az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Meglássátok [vigyázzatok, figyeljetek], hogy valaki el ne hitessen [nehogy valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen] titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus [a Felkent]; és sokakat elhitetnek [ezzel sok embert megtévesztenek majd].

És akkor sokan megbotránkoznak [elvesztik a hitüket; eltántorodnak; elbotlanak; bűnbe esnek; s tőr fogja meg őket], és elárulják [kiszolgáltatják] egymást, és gyűlölik [meggyűlölik] egymást.

És sok [számos] hamis próféta támad [lép fel], akik sokakat elhitetnek [félrevezetnek, megtévesztenek; eltévelyítenek; tévedésbe ejtenek]. És mivelhogy a gonoszság [a törvényszegés, és a törvénytelenség] megsokasodik [megnövekszik, elhatalmasodik], a(z) [(agapé): Isten szerinti] szeretet sokakban meghidegül.

[Más fordítás: Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül (kihűl) a szeretet]. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus [a Felkent], vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok [felkentek] és hamis próféták támadnak [állnak majd elő; fognak fellépni], és nagy [természetfeletti] jeleket és csodákat tesznek [visznek végbe (mutogatnak)], annyira, hogy elhitessék [megtévesszék, hogy tévútra vezessék; eltévelyítsék; tévedésbe ejtsék], ha lehet, a választottakat is [a kiválogatottakat is; még az Isten választottait is]” (Mát. 24,4-5.10-12.23-24).

Sokszor figyelmezteti az Úr Jézus az Övéit: „Őrizkedjetek [óvakodjatok; tartsátok szemmel; figyeljetek, oda ügyeljetek] pedig a hamis [az ál- (látszat, hazug)] prófétáktól/ra, akik juhoknak ruhájában [báránybőrben; bárány-külsőben] jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg [fel] őket. Vajon a tövisről [tövisbokorról] szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról [bogáncskóróról; tüskés gyomnövényről] fügét?” (Mát. 7,15-16).

Ezért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét), akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő szívüknek látását szólják (látomását hirdetik), nem az Úr szájából valót (nem azt, amit az ÚR adott)” (Jer. 23,16).

János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a sárkány (a sátán) szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi (démoni) szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára (harcára)” (Jel. 16,13-14).

Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. [kerüljétek (eltávoztassátok) őket; térjetek ki előlük]^” (Róm. 16,17).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).

Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19).