http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2&Itemid=7
A vízáradat egy kiáltásodtól eloszlik, Uram!
Uram, a nagy vizek zúgásainál Te felségesebb vagy a
magasságban. (Zsolt. 93,4.)
Uram, a Te szavadra lettek az egek, és szádnak leheletére
minden seregük. Te gyűjtöd össze a tengerek és folyók
vizeit, mint egy tömlőbe, tárházakba rakod a mélységek
vizeit. (Zsolt. 33,6. 7.)
Te rendelted a fövenyt a tenger határának örök korlá-
tul, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele,
és ha megháborodnak is, nem hághatnak át rajta, mert
Te parancsoltál nekik. (Jer. 5,22.)
Uram, Te reávontad törvényedet a folyóvizekre, zárat
és ajtókat vetettél eléje, és azt mondád: Eddig jöjj és ne
tovább, ez itt ellene áll kevély habjaidnak! (Jób 38,10. 11.)
A vízáradat egy kiáltásodtól eloszlik, Uram, és menny-
dörgésednek szavától szétriad. Határt vetettél a vizeknek,
amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elbo-
rítására. (Zsolt. 104,6. 7. 9.)
Uram, Istenem, Te ráveted a Te felkented kezét a tengerre,
és az Ő jobbját a folyóvizekre, hogy a folyóvizek tap-
soljanak, a hegyek együtt örvendezzenek. A folyóvizek
engedelmesek a Te szavadra, és medrükben maradnak.
(Zsolt. 89,25. 98,8.) Ahogy meg van írva, úgy teljesedik be:
minden folyóvíz a tengerbe siet. (Préd. 1,7.)
Uram, hiszem a szent Igédet, hogy úgy lesz nékem,
miként megmondottad: Mikor vizen mész át, én veled
vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak. (Ésa. 43, 2.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése