Észrevetted, hány ember bukkan fel különböző ötletekkel az utóbbi időben? Politikusok, média guruk, gazdasági tanácsadók - úgy tűnik, mindegyiküknek van egy terve a jövőnkkel és a gazdasági biztonságunkkal kapcsolatban. Még soha nem hallottam ennyi elképzelést, mint a legutóbbi időkben. Van tervük arra, hogyan szabaduljunk meg a kiöregedett autóinktól, hogyan vásároljunk házakat, miként alapozzuk meg nyugdíjas éveinket, mit tegyünk az egészségügyi ellátásunkért. Amilyen udvariasan csak kifejezhetem magam, még soha nem hallottam ennyi sületlenséget. Természetesen a tanácsadók nem így nevezik. Azt gondolják, az elképzeléseik briliánsak. De tévednek. Mert az elgondolásaikban nem szerepel Isten, így abba a kategóriába kerülnek, amit a Péld. 14:12 mond:
Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
Emiatt már az Úr előre figyelmeztetett 2008 októberében. Épphogy elkezdődött a jelenlegi gazdasági zűrzavar, egyik reggel erőteljesen szólt hozzám, és ezt mondta:
Ne figyelj arra, és ne készíts terveket azok alapján, amit a média, vagy a politikusok mondanak. Fordítsd a figyelmed Rám. Minden más hangnak is lesz egy terve, egy szava, egy gondolata a jövőddel és a biztonságoddal kapcsolatban. Ne hallgass a babiloni rendszerre! Ez már darabokra hullott. Az én rendszerem erősebb, mint valaha. Az én királyságom virágzik, és az ÁLDÁS az a hely, ahol lenned kell. Tartsd a szemeid az Igémen. Figyelj rá. Vezetni fog téged. Be fogom teljesíteni. Szeress engem. Szeresd az embereimet, ahogy Én szerettelek téged… A szeretet sohasem vall kudarcot, és mindig bevégzi a terveim. Legyél nagyon óvatos, és tartsd távol magad a kapzsiságtól. Az I.Tim.6.10-nek kell a gondolkodásodban legelöl lenni. Ha megteszed ezeket a dolgokat, és megmaradsz bennük, eljutsz a gazdagságod helyére.
A kapzsiság tönkretesz
Mióta az Úr ezt mondta nekem, folyamatosan tanulmányozom, és imádkozom - különösen - a kapzsiság felől. Mindig azt feltételeztem, hogy a kapzsiság kívánságot jelent, vagyis meg akarunk szerezni valamit magunknak, ami valaki másé. Egyenlővé tettem azzal a parancsolattal, amit a II.Móz.20.17 mond: „Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét… és semmit abból, ami a felebarátodé.”
De valójában a kapzsiság és a kívánság két különböző dolog. A kapzsiság (telhetetlenség, birtoklási vágy) egy gondolkozási mód, ami végső fokon a kívánsághoz vezet. Ez egy természet szerinti, testi gondolkodásmód, amely kihagyja Istent.
Legtöbbünket erre tanított meg szüleink generációja. Úgy neveltek bennünket, hogy a világ szerint higgyünk, vagyis felelősek vagyunk saját anyagi szükségleteink megszerzéséért és igényeink kielégítéséért. Olyan gondolkozásra tanítottak, hogy el kell mennünk, és meg kell szereznünk magunknak azt a pénzt, ami szükséges az életünkhöz.
Úgy nőttünk fel, hogy édesanyánk, édesapánk, nagymamánk ilyeneket mondott: „Most figyelj ide gyermekem! Jobban tennéd, ha jól tanulnál az iskolában, mert különben nem juthatsz be az egyetemre, és sohasem leszel képes megszerezni egy jó állást. Így aztán szegény leszel egész életedre.”
A legtöbb kereszténynél soha fel sem merül, hogy valami baj lenne evvel a perspektívával. Nem veszik észre, ez a világ elképzelésén alapszik, és az Istenbe vetett hitnek egy unciáját sem tartalmazza. Egyszerűen csak elfogadják, hogy így van, és ennek megfelelően kezdik megvalósítani anyagi elképzeléseiket.
Ahelyett, hogy azt kérdeznék: „Vajon mit akar Isten, mit csináljak? Mit tervezett az életemre?”, ezt kérdezik: „Hogyan tudnék elég pénzt keresni a szükségeim betöltésére?” Ezután elindulnak egy úton, ami jónak tűnik, de a vége halálra vezet.
Ez a fajta gondolkozás az - és nem a világgazdaság állapota -, ami tönkreteszi a hívők anyagi helyzetét ezekben a napokban. Ez egy kapzsi, pénzsóvár gondolkozásmód, ami levágja az embert Isten ÁLDÁSáról. Sőt, még rosszabb is, mert ez egy halott gondolkozásmód, ami végső soron gazdasági ügyeskedésekhez, csaláshoz, lopáshoz és más gonosz dolgokhoz vezet.
„Várj egy percet Copeland testvér!”- mondhatod. „Azt gondoltam, hogy a pénz szerelme a gonoszság gyökere.” Az is. De a kapzsi, birtokolni vágyó gondolkozás változtatja pénzimádókká az embereket. Az I.Tim.6.9-10 azt mondja erről az útról: ”Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba sodorják. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal.”
Figyeld meg, ez a szakasz: „akik meg akarnak gazdagodni”, mire utal. Nem azokról az emberekről beszél, aki bíznak az Úr ÁLDÁSában, ami gazdaggá teszi őket, és nem ad hozzá fáradságot (Péld.10.22). Ez azokról az emberekről szól, akik megpróbálnak gazdaggá lenni a saját akaraterejük és emberi leleményességük alapján. Azokról szól, „akik istentelenek és gyarapodnak a világon” (Zsolt.73.12), akik összegyűjtik maguknak az anyagiakat, és Isten nem része ennek a munkának.
Ez a kapzsiság (birtoklási vágy), és ez vezet a pénz szeretetéhez, és mindenféle keserűséghez és gonosz dolgokhoz. Olyan döntésekhez vezeti az embert, ami jónak tűnik, de a végén halálossá válik.
Jó kérdés, rossz válasz
A Lukács evangéliuma 12. fejezetében van egy történet, ami megmutatja, milyen veszélyes is a kapzsiság, a telhetetlenség. Erről beszélt Jézus egy válaszában annak az embernek, aki Jézus egy tanítását félbeszakítva hozzá kiáltott, és ezt kérdezte: „Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” (13. Ige) Úgy vélem, a férfi azt várta Jézustól, hogy akkor ott helyben hozzon egy ítéletet az anyagiakról. De ehelyett egy meglepő választ adott neki (és mindannyiunknak) az alapvető kérdéssel kapcsolatban. Ezt mondta:
„Figyelmezzetek és óvakodjatok a telhetetlenségtől, mert az ember élete nem abból áll, hogy birtokolja a dolgok sokaságát.” (15. Ige, King James fordítás)
Az a kifejezés, hogy „figyelmezz”, jelenti azt, hogy „ébredj fel, figyelj és hallgass, vigyázz és legyél nagyon óvatos.” Ez az elmének azt az állapotát írja le, amit a repülésnél „helyzeti tudatosságnak” neveznek. Egy pilótának a helyzeti tudatosság azt jelenti, hogy a repülés minden percében tudja, mi történik körülötte, így, ha valami meghibásodik, azonnal kideríti és kijavítja, mielőtt lezuhanna a repülőgép.
Ez az a mód, ahogy a telhetetlenséggel kell bánnunk. Mindig elővigyázatosnak és védekező állásban kell lennünk vele kapcsolatban. Jézus megértést adott nekik a dolog lényegéről egy férfi történetével - nem egy kitalált személlyel, hanem egy valóságossal -, aki elvesztette a helyzeti tudatosságát, és hagyta, hogy a telhetetlenség derékba törje az életét.
„Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? Mert nincs hová takarnom az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél!” (16-19 Igék)
Figyeld meg, a gazdag ember első kérdése, amit feltett magában, egy jó kérdés volt. Hiszem, hogy valójában Isten sugalmazta azt. Behelyezte a gondolatot a gazdag ember szellemébe, hogy megragadhassa a figyelmét, mert egyébként az ember teljes mértékben magára fókuszált. Senki másról nem gondolkozott. Most, hogy elfogyott az összes tárhelye, Isten megpróbálta rávezetni, hogy elegendő termése van még arra is, hogy adakozzon.
Elég áldott volt, hogy mások áldásává válhasson. Tehát feltette magában a kérdést: Mit csináljak most, hogy nincs elég tárhelyem a gazdagságom elhelyezésére? Ez volt a jó kérdés. De sajnálatos módon az ember a rossz válasszal hozakodott elő. Elhatározta, hogy lerombolja a csűreit, és nagyobbakat fog építeni.
Gondold el, milyen bolond döntés volt ez. Ki akarta üríteni a lebontásra szánt régi raktárait. Mit szándékozott tenni a benne tárolt terménnyel? Kint akarta hagyni a szabadban, míg az új csűrök felépülnek? Tönkrement volna. Mindeközben olyan pénzt akart elkölteni, ami még meg sem volt, remélve, hogy nem lesz semmilyen kár az az évi termésben. Nemcsak hogy nagyobb költekezésre szánta el magát, de mindenét veszélynek tette ki. Egy nagy vihar, egy rossz termőév - és teljesen tönkrement volna.
Ez így őrülten hangzik, de ez a terv jónak tűnt a szemében. Miért?
Mert a gondolkozását teljesen elsötétítette a telhetetlenség.
Nem tekintett Istenre, mint az ő forrására.
Azt a gazdagságot saját maga gyűjtötte össze saját magának.
Az életcélja csak az volt, hogy könnyen éljen, és jól szórakozzon.
Saját útján járt, és saját elképzeléseit vitte véghez. Ahelyett, hogy Isten akaratát kereste volna, és hallgatott volna Rá, a gazdag ember magára hallgatott, és nem sok mindent tudott.
A telhetetlen kapzsi gondolkozás bolonddá változtatta. Ez nemcsak az én megállapításom, Jézus szerint is így nevezte Isten ezt az embert.
„Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek? (20.Ige)
Cselekedj, mint egy bölcs ember
Ez pedig a történet kijózanító befejezése. Az embernek többé már nem volt lehetősége, hogy lerombolja a tárházat. Nem juthatott el idáig, mert a döntésével ajtót nyitott a halálnak. A telhetetlenség az Istentől jövő védelmébe került, és még aznap éjjel meghalt.
A Biblia nem mondja el, hogyan történt. Lehet, hogy meggyilkolták. Lehet, hogy valaki el akarta lopni mindazt, amit a csűrökben tárolt. Elképzelhető, hogy eközben szívinfarktust kapott. Nem tudhatjuk.
Viszont ezt nagyon is tudjuk: Isten meg akarta ragadni a figyelmét, mielőtt megtörtént volna. Sugalmazta neki a jó kérdést. De ahelyett, hogy Istenhez ment volna megkérdezni: „Uram, mi a jó válasz erre?”, saját maga talált ki egy megoldást. Önmaga lett saját istene.
A gazdaság akár jó, akár rossz, saját magad istenének lenni egy ostoba dolog. Ez arra készteti az embereket, hogy bolond módon gondolkozzanak és cselekedjenek.
Tehát ne tegyünk így! Helyette cselekedjünk úgy, mint egy bölcs ember. Jézus elmondta, hogyan. Azt mondta:
„Valaki hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. (Mát.7.24)
Vedd észre, nem azt mondta, legyünk bölcsek önmagunkban. Ahhoz, hogy egy bölcs ember eredményeit kapjuk, úgy kell cselekedni, mint ahogy egy bölcs ember, vagyis Isten Igéjét hallgatni és engedelmeskedni neki. Tegyük ezt Isten azon utasításait követve, amiket Józsuénak adott, hogy be tudja vezetni Izrael népét az ígéret földjére.
„El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel sikeres a te útjaidon és akkor boldogulsz.” (Józs.1.8)
Ha ezek az utasítások működtek Józsuénak (és ő működtette), akkor nekünk is működni fognak. Sokkal, de sokkal szorítóbb helyzettel nézett szembe, mint amivel mi szembe kerülünk manapság. Ő vezette ütközetre a népet, visszatérve Kánaán földjére, hogy harcoljanak azok ellen az óriások ellen, akik 40 évvel azelőtt úgy megrémisztették az izraelitákat, hogy azok a pusztába menekültek. Elképzelheted, hogy az ördög eszébe juttatta ezt, megpróbálta feladásra kényszeríteni a félelem és aggódás gondolataival. Azt sugallta Józsuénak, hogy az óriások még nagyobbak lettek, mióta utoljára látta őket. Azt, hogy megsokasodtak. Azt, hogy még erősebbek. Nézz ezzel szembe Józsué! Semmi esélyed a szedett-vedett hordáddal azok ellen a szörnyű harcosok ellen.
Semmit nem tudsz a hadviselésről. Ezek az elmúlt 40 évben harci erejüket fejlesztették, míg te és a mitugrász kis csapatod a sivatagban bolyongott kőrbe-kőrbe. stb. stb. stb…
De Józsué nem hallgatott rá. Isten Igéjén tartotta a figyelmét. Elhitte, hogy ha az Igén elmélkedik, úgy gondolkodik, amint az tanítja, és úgy cselekszik, ahogy az mondja, akkor nem számít, milyen rosszá válnak a körülmények, ő mindenképpen sikeres lesz. Jó szerencséje lesz, és ahogy egy fordítás mondja, bölcsen dönt az élet dolgaiban.
Ez ugyanaz a régi rendszer
Ez ugyanúgy igaz ma a számunkra, mint annakidején Józsuénak. Ha összhangba hozzuk gondolatainkat és cselekedeteinket az Igével, bölcsen fogunk lépni az élet dolgaiban. Sikeresek leszünk. Gyarapodni fogunk, mert Isten bölcsessége alapján éljük az életünket.
Nem gondolod, hogy Isten már számított erre a gazdasági helyzetre? Úgy véled, hogy csak ül a mennyben, és azon csodálkozik, hogyan uralkodhatott el a világon ekkora zűrzavar? Úgy gondolod, azt mondja: „Óh jaj! Soha nem láttam még ehhez hasonlót!” Nem! Ez ugyanaz a régi rendszer, ami Bábel tornya óta körülvesz bennünket. Ez egy olyan gazdaság, amit emberek gondolnak ki, megpróbálva Isten nélkül biztosítani szükségleteiket. Ebben semmi új nincs. Még a szocialista rendszer is Bábel tornyánál kezdődött. A szocializmus akkor emelte fel a fejét először, amikor az építőmunkások azt mondták: Ezt a tornyot téglából fogjuk felépíteni. Ellentétben azokkal a különböző kövekkel, amelyekkel Isten a templomát építi fel, a téglák mind egyformák. Isten sohasem készített két egyforma dolgot a történelem során. Még két azonos ujjlenyomatot sem találunk.
Miért ilyen lényeges ez?
Mert ez bemutatja nekünk, hogy Istent mennyire érdekli az egyén sikere. Az Ő módszere, hogy
összehozza a sikeres egyéneket, és ezerszer sikeresebbé tegye őket, mint amilyenek magukban voltak. Ez Isten útja.
Az ember módszere, hogy mindenkit egyformává tegyen. Mindenki egyformán nézzen ki. Senki ne boldoguljon jobban a másiknál. Kivéve természetesen a felügyelőket, vezetőket, mert egyedül ők azok, akik tudnak valamit, és nekik kell működtetni mindent.
Ez összefoglalja a babiloni rendszert.
De mi nem ehhez a rendszerhez tartozunk. Mi az ’ÉDEN’ rendszerben vagyunk. Nekünk szövetségünk van Istennel. Mi Ábrahám ÁLDÁSával vagyunk ÁLDOTTak. Isten nekünk adta az Igéjét, hogy éljünk azzal. Így tehát mindegy, mi történik a világ rendszerében, bölcsen tevékenykedhetünk, sikeresek lehetünk.
„Copeland testvér, komolyan gondolod, hogy ez lehetséges ezekben a zűrzavaros gazdasági időszakokban?”
Igen, én tudom, hogy így van!
Azon az októberi reggelen, amikor az Úr beszélt nekem a bekövetkező gazdasági válságról, és a tervekről, amiket az emberek kitalálnak majd, hogy megbirkózzanak vele, akkor ezt mondta: Ha folyamatosan Őrá figyelmezünk, és azt tesszük, amit mond, ha teljes mértékben tiszták maradunk a kapzsiságtól, akkor úgy tudunk élni most a földön – a különböző problémák közepette is – mintha a mennyben élnénk.
Bizony, ez aztán így is történt. Gloriával az egyik bámulatból a másikba estünk. Az utóbbi pár év gazdasági felfordulása közepette is úgy éreztük, mintha a mennyben lennénk. Mindenféle adósság és aggodalom nélkül elkülönítettük magunkat a babiloni rendszertől, és Isten királyságának ÁLDÁSával élvezzük a mindennapi életünket.
Megjelent a Believer’s Voice of Victory 2010. augusztusi számában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése