János 18:6: Amikor azt mondta nekik: “Én vagyok” – visszatántorodtak, és a földre estek. János 18:5-9
/
Nyilvánvaló, hogy Isten ereje volt az, ami ezt a 600 embert a földre vetette, de vajon miért akkor történt mindez, amikor Ő azt mondta: “Én vagyok”?
Ebben a versben és a 8.-ban is az “ő” személyes névmás dőlten van szedve (angol fordítás). Ez azt jelenti, hogy az “ő” nem volt benne az eredeti szövegben, a fordítók illesztették bele, hogy a szöveg nyelvtanilag helyes legyen. Ez egy hasznos dolog és a legtöbb esetben nagyon nagy segítség az olvasónak. Azonban a fordítók ezeket a betoldásokat dőlten hozzák, hogy tudatában legyünk az eredeti jelentésnek.
Ebben az esetben Jézus szó szerint ezt mondja: “Én vagyok”. Mivel Jézus a testben megjelent Isten volt, az “Én vagyok” kijelentése épp olyan súllyal jelenik meg, mint amikor Ő Mózesnek mondta azt (2. Mózes 3:14.) Ez nem kevesebb, mint amikor a Hatalmas Isten felszabadítja dicsőségét az “Én vagyok” erőteljes kijelentésében. Nem csoda, hogy ezek az emberek egyszerűen hátraestek.
Ez az eset nagyon képszerűen mutatja meg, hogy Jézus milyen egyszerűen megvédhette volna magát bármely hadsereggel szemben, amely az életére tört. Ahogy a János 10:18-ban mondja: “Senki sem veheti el tõlem: én magamtól adom oda.”
Sok példát találunk az Írásban, ahol az emberek a földre estek Isten jelenlétének hatására. Ugyanez a jelenség ma is megtörténik. Sok ember elgyengül, amikor félelmet tapasztal, éppen így Isten hatalmas jelenlétében elgyengülnek és elveszítik testük fizikai erejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése