2012. július 28., szombat

NE FÉLJ!"


1Kor 15,50-56.

50 Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51 Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. 52 Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak
romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. 53 Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. 54 Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! 55 Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te
fullánkod?"

                            "NE FÉLJ!"


Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.
(Jób 19,25-26)

"Csak annyi, hogy félek a haláltól." - mondta édesanyám a kórházi ágyon. Ritkán szólalt meg az utolsó kórházi kezelése idején, amiből erőteljesen látszott mind fizikai, mind szellemi állapotának hanyatlása. Amint meghallottam ezeket a szavait, az első reakciómmal azt mondtam neki, hogy nem fog meghalni. De ahogy összetöpörödött testére
pillantottam, rá kellett jönnöm, hogy tévedek. Amint tekintetünk találkozott, olyan volt, mintha a közöttünk lévő függöny egy pillanatra fellebbent volna. Éreztem, hogy szavaimat nem csak hallja, hanem érti is.

"Ne félj anya! Ha meghalsz, az Istennél leszel, és az csodálatos dolog
lesz." - mondtam neki.

Egy pár héttel később halt meg, és boldog voltam, hogy azt a különleges pillanatot megoszthattuk egymással. Figyelve testének és szellemének lassú leépülését, eszembe jutott saját halandóságom. Szembesültem az igazsággal, hogy földi testünk csak átmeneti lakóhelyünk. Nem tudjuk, pontosan, mi történik velünk halálunkkor, de egy dologban bizonyosak lehetünk: Istennél leszünk, az pedig csodálatos lesz!

Imádság: Istenünk, taníts minket jelenléted örömére összpontosítanunk. Fogadd el hálánkat az örökké tartó örömért, amiben majd részeltetsz bennünket. Ámen.

Nem tudunk mindent, de azt igen, hogy a halál ajtó Isten örökkévaló jelenlétébe.
Debbie Kolacki (New York, USA)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése