Készítette: Melinda Vörösné
A mi Urunk csodálatos Isten, akinek útjai messze meghaladják képzelőerőnket, és akinek kegyelme és hatalma korlátlan! Egyszer Belfastban voltam, és találkoztam egy ottani gyülekezeti taggal, aki ezt mondta:
- Wigglesworth, nehéz dolgokon mentem keresztül az utóbbi öt hónapban. Volt egy asszony a gyülekezetünkben, akinek az imáira szinte lejött a menny közénk. Már nem fiatal, de ottléte mindenkinek a hitét inspirálja. Öt hónappal ezelőtt elesett, és eltörte a combcsontját. Az orvosok begipszelték, de amikor nemrég levették a gipszet, újra elesett, és mivel nem jól forrt össze a csont, megint eltört.
Elvitt a házhoz, és az idős nő ott feküdt a szoba jobb oldalán. Mondtam neki:
- Na, most jobb valamivel?
- A kórházban már nem tudnak mit tenni. – mondta – Az orvosok szerint annyira öreg vagyok, hogy a csontok már nem kötnek. Hiányoznak belőlük a szükséges anyagok, így fölösleges kórházba mennem – szerintük egész életemben nem kelhetek föl.
- De Istennek azért hisz, ugye? – kérdeztem.
- Igen – mondta – amióta csak hallottam, hogy Smith Wigglesworth Belfastba érkezik, egyre jobban megerősödik a hitem, és ha imádkozik értem, a hit teljes lesz. Tudom, hogy nincs az a földi erő, amely összeforraszthatná a csontjaimat, de azt is tudom, hogy Istennél nincs lehetetlen.
- Hiszi, hogy Ő akár itt, most is képes önt meglátogatni? – kérdeztem.
- Igen – mondta.
Leírhatatlan érzés, mikor az emberek a szemem láttára élik meg a valóságos hitet. Isten tudott a kétszer törött lábról. Azt mondtam a hölgynek:
- Mikor imádkozom, Isten tenni fog valamit.
A férje is a szobában ült. Négy éve nem tudott fölállni – éjjel-nappal a székéhez volt kötve. Így szólt:
- Én nem hiszek! Soha nem is fogok! Még maga sem fog rávenni!
- Rendben – mondtam, és Jézus nevében rátettem a feleségére a kezemet. Amint elkezdtem érte kézrátétellel imádkozni, Isten ereje végigfutott rajta, és fölkiáltott:
- Meggyógyultam! – Én csak ennyit mondtam neki:
- Most nem segítek fölállni – Istennek kell elvégeznie!
Erre egyedül fölemelkedett, és Istent dicsérve járt-kelt a szobában. Az idős férfi elképedt a felesége láttán, és kiabálni kezdett:
- Gyógyítson meg engem is!
- Vén csirkefogó, előbb térjen meg! – mondtam neki. Erre így kiáltott:
- Ó, Uram, te tudod, hogy nem beszéltem komolyan! Tudod, hogy hiszek!
Szerintem ezt sem mondta komolyan, de az Úr irgalmas volt hozzá. Ha mind számon tartaná a bűneinket, hol lenne bárki is közülünk? Ha az Ő feltételeit teljesítjük, mindig megkeres. Ha hiszünk, nincs lehetetlen. Ráhelyeztem a kezemet, és Isten ereje azonnal végigjárta. A lába négy év után először megerősödött annyira, hogy elbírja a testét, ő pedig fel-alá, ki-be járkált, és így szólt:
- Jaj, Isten mekkora dolgokat vitt ma véghez közöttünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése