
Kathryn Kuhlman: Hiszek a csodákban (részlet)
Ilda Kemi, 2011. november 20., 21:31
Én ismertem a titkot.
A drága Szent Szellem volt az, aki képes volt használni az edényt, melyet a saját kezében tartott.
Vessétek alá magatokat Neki. Ő nem arany vagy ezüst edényeket akar. Neki ti kelletek!
Megfogja majd azt az edényt és átönti egy másikba.
Te és én, néha könnyes szemekkel kérdezzük: Atyám, nem értem, miért engeded, hogy ez megessen velem, miért engeded meg?
De ne felejtsétek el: Ő sohasem hibázik. A Mester maga végzi az átöntéseket.
Mert minden kőért, amely felsértette a lábam, és minden szívfájdalomért, amit megéltem, Neki fogok hálát adni, mert ezeknek a megélése tett engem erőssé.
Kedves barátaim, töröljétek le a könnyeiteket. Nem értitek? Nem értitek? Ő sohasem hibázik.
Amikor életem könyvének oldalait lapozgattam, megköszöntem Neki minden percet, mert nem lennék ma az az ember, aki vagyok; soha nem tisztultam volna meg, ha ne lettek volna szívfájdalmaim és szenvedéseim. Ha nem fizettem volna ki az árat, soha nem érteném meg a ti fájdalmaitokat és terheiteket. Nem értenélek titeket.
És a legutolsó átöntés után, Isten elragad bennünket a földről, az Ő csodálatos jelenlétébe.
Ekkor az Ő saját szájából kívánom hallani:
„JÓL VAN ÉN HŰ ÉS IGAZ SZOLGÁM!”
És ezt kívánom mindnyájatoknak.
Forrás: www.mennyeihir.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése