„Megvan a nyugodalma (szombatja) az Isten népének" (Zsid 4,9).
Isten gondoskodott nyugodalomról, és vannak, akik be is fognak
menni abba. Akiknek először hirdette Isten, hitetlenségük miatt nem
kaphatták meg. Ezért ezt a nyugalmat Isten választott földi népe még
nem élvezheti. Józsué hiába ajánlotta azt a népnek, és Kánaán földje
hiába kínálta azt; csak a hívőknek lehet részük benne.
Jöjj tehát, igyekezzünk bemenni ebbe a nyugalomba! Ne küszködjünk
tovább a bűnnel és régi önmagunkkal. Ne bízzunk tovább saját
cselekedeteinkben, még ha azokat „nagyon jók"-nak tartjuk is. Mert
ugyan vannak-e egyáltalán ilyen „nagyon jó" cselekedeteink? Hagyjuk
abba a magunk erőfeszítéseit, ahogyan Isten is „megpihent a hetedik
napon". Legyen az Úr Krisztus elvégzett munkája egyedüli
vigasztalásunk. Ő mindent tökéletesen elrendezett; az igazság nem
követel többet. Krisztus Jézusban nagy békesség lett az osztályrészünk.
Ami a gondviselés dolgait illeti, mint a kegyelem munkáját bennünk,
vagy az Úr munkáját másokban, vessük ennek terhét az Úrra és találjunk
benne nyugodalmat. Ha az Úr igát tesz ránk, azt azért teszi, hogy
annak hordozásában megtaláljuk a nyugalmat. Hit által munkálkodjunk
azon, hogy belépjünk Isten nyugodalmába, és mondjunk le az
önelégültség és tunyaság hazug nyugalmáról. Jézus Krisztus maga a
tökéletes nyugalom, és benne mi is teljes nyugalmat találunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése