Dávid próféciája így hangzik: „Az Úrra néztem (tekintek) szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök (nem tántorodom meg). Azért örül az én szívem (H:léḇ: bensőm) és örvendez (ujjong) az én lelkem (szellemem); /hús/testem is biztosságban lakozik (kataszkénoó): tábort ver, sátorozik). Mert nem hagyod lelkemet (H: nep̄eš: élet, én magam) a Seolban (a holtak hazájában); nem engeded, hogy a te szented (híved leszálljon a sírba, és) rothadást (diaphthora: bomlás, pusztulás, enyészet) lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére (megismerteted velem az élet útját), teljes öröm van tenál
Hiszen: „Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem. Szela. (Más fordítás: De Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. Szela.)” (Zsolt. 49,16).
Dávid így vall arról, hogy Őrajta keresztül Isten Szelleme szólt: „Az Úrnak Szelleme szólott én bennem, és az ő beszéde (logosz=Ige; szava) az én nyelvem által” (2 Sám. 23,2)
Ézsaiáson keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy a Messiásról, Krisztusról szólnak a próféciák: „Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott (kínos) halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul” (Ésa. 53,8-9).
És hangzik tovább a prófécia, már a feltámadásról: „Az Úr az én erőm és pajzsom, Őbenne bízott szívem és megsegíttettem; örvend (vidám) szívem és énekemmel dicsérem őt (és hálát adok neki). Az Úr az ő népének ereje (erőssége), és az Ő fölkentjének megtartó erőssége (megsegítő ereje)” (Zsolt. 28,7-8).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése