„Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?! Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, aki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá (aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek).
És hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak (izzó) haragjától, aki igyekszik elveszteni (és amellyel el akar pusztítani)? De hol van (és hová lesz) a nyomorgató (az elnyomó izzó) haragja?
(Hamarosan, és) hirtelen megszabadul a fogoly (a megkötözött), és nem hal meg a veremben (nem kerül a sírba), kenyere sem fogy el:
Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, aki megreszkettetem (aki fölriasztom) a tengert és zúgnak habjai (és hullámai); seregeknek Ura az Én nevem! (Ésa. 51,12-15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése