Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. (Zsoltárok 32:1-2)
„Én, a vén marha bocsánatot kértem a fiataltól.” – mondta egy nyugdíjas éveiben járó asszony. A magam részéről teljesen megdöbbentem ezeken a szavakon, ugyanis bocsánatot kérni nem életkorunk függvénye, hanem a bűneinké. Teljesen mindegy, hogy mennyi idősek vagyunk: a bűn az bűn. Akkor is, ha olyan valakivel szemben követjük el, aki jelentősen fiatalabb nálunk.
Egyáltalán nem marha valaki, ha belátja vétkeit és tud bocsánatot kérni. Ám ez egyáltalán nem könnyű. Büszkeség, gőg, ego mind-mind ellenállni próbálnak a bocsánatkérésünknek. Ne hagyd! Engedd Krisztust olyan naggyá nőni életedben, hogy a bocsánatkérés ne fájjon, ne essen nehezedre!
Bűnt, vétket elkövetni mások ellen nagyon emberi dolog. Mindezt belátni, megbánni és bocsánatot kérni csak az Isten által megérintett ember képes. A bocsánatkérésen nincs mit restellni. Persze a bűneink fájnak – és az a jó, ha tényleg fájnak –, de a bocsánatkérés gyógyítja a lelki sebet. Találd meg újra és újra annak örömét, boldogságát, hogy milyen jó a megbocsátásban részesülni megvallott és megbánt bűneink után! (Katona Béla)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése