
2Kir 18,1-7.
1 Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya. 2 Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abí volt, Zekarjá leánya. 3 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. 4 Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat,
és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. 5 Bízott az ÚRban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. 6 Ragaszkodott az ÚRhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az ÚR parancsolt Mózesnek. 7 Ezért vele volt az ÚR, és minden vállalkozása eredményes volt. Fellázadt Asszíria királya ellen, és nem szolgálta őt.
RAGASZKODJUNK ISTENHEZ!
Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr parancsolt Mózesnek. (2Kir 18,6)
Mikor fiam hároméves volt, elvittem magammal egy férfi imakörbe. Már a találkozó elején észrevettem, mennyire közel helyezkedett hozzám. Egy ismeretlen helyen, tele furcsa, félelmetesnek-kinéző férfiakkal, nem érezte magát biztonságban. Ragaszkodása elgondolkodtatott Istenhez való ragaszkodásunkról. A 2Kir 18 Ezékiásról, az igazságos királyról szól. Sikeres, virágzó volt királysága. De ennél fontosabb, hogy ragaszkodott Istenhez. Szerintem ez a titka a boldog életnek.
Az Istenhez ragaszkodás egyszerű dolognak hangzik, de azért nem annyira az. Az emberiség egyre jobban függetlenedik. Miután a fiam már fél óráig nagyon szorosan mellettem ült, lassan feloldódott, és máris kényelmesebben érezte magát. Ugyanígy, mikor lelkileg érezzük magunkat kényelmesen függetlennek, egyre inkább magunkra hagyatkozunk, saját képességeinkre, és lazítunk az Istennel való kapcsolatunkon. Azután azt vesszük észre, hogy egyre többet dolgozunk, és egyre kevesebbet imádkozunk. A lelki erő titka, hogy megtartjuk az állandó Istenhez való ragaszkodásunkat, mintha csak az életünk függne tőle.
Imádság: Kérünk, Urunk, taníts meg minket úgy ragaszkodni hozzád, mint egy gyermek ragaszkodik a szüleihez. Ámen.
Ragaszkodjunk Istenhez; ettől függ az életünk.
Marc Villa-Real (Antipolo, Fülöp-szigetek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése