Jakab apostol a szétszórtságban élő hívőknek így ír, kijelentve a betegség okát, és azt, hogy miért támadhatta meg az ellenség a hívőt: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.
És a hitből való imádság megtartja a beteget (megszabadítja a szenvedőt, meggyógyítja), és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt (tévedést, hibát)
követett is el, megbocsáttatik néki. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket (hibás lépéseiteket, botlásaitokat, baklövéseiteket, melléfogásaitokat), és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz (a megigazult) ember buzgó könyörgésének” (Jak. 5,14-16).
Már Dávid próféciájában kijelentést nyer a betegség oka, és az Úr megbocsátó szeretete: „Az ÚR megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének. Az ÚR enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegen fekszik. Ezt mondom: Uram, légy kegyelmes hozzám! Gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened!” (Zsolt. 41,3-5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése