Ezékiel próféciája, ami egyben figyelmeztetés is Krisztus népének: „És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felőled (Rólad) a falak mellett s a házaknak ajtaiban (kapujában). És egyik a másikkal szól (így beszélgetnek maguk közt egymással), kiki az ő atyjafiával, mondván: Jertek (gyertek csak), kérlek, és halljátok (és hallgassátok): micsoda beszéd (miféle ige) az, amely az Úrtól jő ki?
És (azután) eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (mintha népgyűlésre jönnének), s oda ülnek elődbe, mint az én népem (tehát odaül eléd az én népem), és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra, szívük (az eszük) pedig nyereség után jár.
És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs (Csak ennyi vagy nekik: szép dalok énekese, akinek szép a hangja is, és jól pengeti a lantot); csak hallják (hallgatják) beszédidet, de nem cselekszik azokat (és nem a szerint élnek)” (Ezék. 33,30-32).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése