Isten Igéje az Úrvacsoráról: „Mikor tehát egybegyűltök [összejöttök] egyazon [ugyanarra a] helyre, nincs úrvacsorájával való élés: [az már nem az Úr vacsorájának elköltése]. Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő [eszi meg előbb] az evésnél; [hogy elfogyassza] és némely [s az egyik] éhezik, [éhen marad] némely [a másik] pedig dőzsöl. [ittas; részeg; lerészegedik].
Hát nincsenek-e házaitok [otthonotok] az evésre és ivásra? [hogy ott egyetek és igyatok]. Avagy az Isten [kihívott] gyülekezetét [egyházát; eklézsiáját] vetitek-e meg, [lenézitek] és azokat szégyenítitek-e [utáljátok-e] meg, akiknek nincsen? [szegényeket; akiknek nincsen mit enniük; semmijük nincsen] Mit mondjak néktek? Dicsérjelek-e titeket ebben? [e dologban] Nem dicsérlek.
Mert én az Úrtól vettem, [kaptam] amit néktek előtökbe [át] is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, [elárulásának éjszakáján] melyen elárultaték [át is adták], vette [fogta] a kenyeret. És hálákat adván, [(eukhariszteó): hálaadó imádságot mond] megtörte [megszegte] és ezt mondotta: [így szólt] Vegyétek, egyétek! Ez az én testem [(szóma) = lényem, erőm, énem], mely ti érettetek [helyettetek] megtöretik; [adatik] ezt cselekedjétek [tegyétek] az én emlékezetemre. [rólam való megemlékezésül].
Hasonlatosképpen a pohárt [kelyhet] is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván [és így szólt]: E pohár [kehely] amaz újtestamentum [újszövetség (diathéké): - a szó szoros értelmében: rendelkezés, azaz (speciális értelemben) szerződés (különösen végakarat). KJV: szövetség, végrendelet; végakarat, amit hivatalos írásban (végrendeletben) rögzítettek] az én vérem által; ezt cselekedjétek, [tegyétek] valamennyiszer isszátok [isztok belőle] az én emlékezetemre. [énrólam való megemlékezésül tegyétek ezt].
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, [kelyhet] az Úrnak halálát hirdessétek, [(katangelló): - kihirdet, közhírré tesz. KJV: kijelent, kinyilvánít, kihirdet, prédikál, (meg-) mutat, beszél valamiről, tanít] amíg eljövend. [amíg meg nem jelenik]. Azért aki méltatlanul [(anaxiósz): méltatlan; alkalmatlan; nem megfelelő; illetéktelen; érdemtelen] eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, [kelyhét] vétkezik [(enokhosz): - ki van téve valaminek (körülménynek, büntetésnek vagy gyanúsításnak). Valamibe belekeveredett, belebonyolódott; aki benne van valamiben; rabja valaminek; Valaminek áldozatául esett] az Úr teste [(szóma) = személye] és vére ellen.
Próbálja [vizsgálja] meg azért az ember [mindenki] (ön)magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, [kehelyből]. Mert aki méltatlanul [(anaxiósz): méltatlan; alkalmatlan; nem megfelelő; illetéktelen; érdemtelen] eszik és iszik [anélkül hogy megkülönböztetné az (Úr) testét], ítéletet [(kríma): egy tett következményeként beállt állapotra utal: az ítélet hatása, eredménye] eszik és iszik magának [saját ítéletét eszi és issza]. Mivelhogy nem becsüli meg [(diakrinó): habozik; kételkedik; tétovázik, meginog. Itt nem helyesen ítélve meg a testet] az Úrnak testét (szóma = egész valóját, személyét).
Ezért van tiköztetek sok erőtlen [(aszthenész): - erőtlen, gyenge, beteges, tehetetlen. Itt: testileg erőtlen, beteg] és beteg, [(arrósztosz): - gyenge, beteg, erőtlen. Nincs jól, gyengélkedik] és alusznak [(koimaó): (el)alszik; elhuny, meghal; nyugszik, megszűnik valamitől; Itt: meghal] sokan. [ezért halnak meg számosan]” (1 Kor. 11,20-30)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése