Kol. 1,1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratából, és Timótheus atyafi. [testvér, írják e levelet]
Kol. 1,2 A Kolosséban (jelentése: magas oszlopok) levő [a Krisztusban megszentelt] szenteknek és hívő atyafiaknak [testvéreknek] a Krisztusban. Kegyelem [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] néktek és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
Kol. 1,3 Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor [valahányszor] tiértetek könyörögvén, [imádkozunk]*
*Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk: „Hálát adok [szüntelenül] értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, [az Isten ama ajándékáért] amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1 Kor. 1,4)
„Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8)
„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát” (1 Thess. 1,2-3)
„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok. Mindenkor minden én könyörgésemben [imádságomban] mindenitekért nagy örömmel könyörögvén. Mivelhogy részt vettetek [közösséget vállaltatok velem] az evangélium [örömüzenet] ügyében [szolgálatában; hirdetésében] az első naptól fogva mind ez ideig” (Fil. 1,3-5)
„Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket (és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről), Nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben (imádságaimban)” (Eféz. 1,15-16)
„Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5)
Kol. 1,4 Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet* amellyel minden szentekhez vagytok**
*Szeretetet (agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, örömét leli benne, vágyik jelenlétére; igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni.
**Az apostolon keresztül mutatja be a Szent Szellem, hogy miért és hogyan kell imádkozni: „Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden szellemi bölcsesség és megértés révén” (Kol. 1,9)
„Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt” (Eféz. 1,15-17)
„Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban, Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában, és imádkozom azért, hogy a hitünkben való közösséged eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk” (Filem. 1,4-6)
Kol. 1,5 A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság [(alétheia): valóság=Ige] beszédében [(logosz): Isten Igéje], mely az evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre]*
*A kijelentés folytatódik: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van fenntartva számunkra” (1 Pét. 1,3-4)
„Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben” (Kol. 3,3-4)
„Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki [amit már teljesedni látunk], miért reményli is azt? Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel [türelemmel] várjuk” (Róm. 8,24-25)
„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3,20)
„Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte” (Tit. 1,2)
Kol. 1,6 Mely eljutott hozzátok [jelen van nálatok], miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem [és gyarapszik; növekszik], úgy, mint nálatok is [attól] a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán. [valóságban]*
*A világhoz így szól az Úr az apostolon keresztül: „Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! „Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük” (Róm. 10,18)
És hogy miért hatott el, arról Pál apostol megvallása az Ő szolgálatáról, mely az Evangélium hirdetése: „De semmivel sem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (Csel. 20,24)
Kol. 1,7 Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól [jelentése: szeretetre méltó, kedves; ékesszóló], a mi szerelmes [agapé = Isten szerinti szeretettel szeretett] (rab)szolgatársunktól, aki hív [hűséges, megbízható] (rab)szolgája tiérettetek [ti köztetek] a Krisztusnak*
*Epafrás hű volt Urához az Úr Jézus Krisztushoz, és tanítójához, Pál apostolhoz, akivel együtt szolgált, és aki nem hagyta őt el a fogságban sem: „Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztus Jézusnak (rab)szolgája, mindenkor tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratában. Mert bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiczeában (jelentése: a nép igazsága; népítélet) és Jerápolisban (szent város, papok városa) vannak” (Kol. 4,12-13)
„Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban” (Filem. 1,23)
És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz” (Fil. 4,8-9)
Kol. 1,8 Aki meg is jelentette [megmutatta; bebizonyította, leleplezte] nékünk a ti Szellemben való [(agapé): Isten szerinti] szereteteteket. [Más fordítás: „s aki velünk is megismertette azt a szeretetet, mely a Szellem által bennetek lakik”]*
*Mert már megmutatkozik: „… a Szellemnek gyümölcse: (amely a) szeretet, öröm, békesség, béketűrés (türelem), szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (önmegtartóztatás)” (Gal. 5,22)
Mégpedig az az Isten szerinti szeretet, amely: „… hosszútűrő [nagyon türelmes; Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, nem vetélkedik, nem verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem kérkedik [nem dicsekszik; (henceg)], nem fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát].
Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [lobban] haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [nem számítja fel; nem tartja számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem gondol rosszra]. Nem örül [nem örvendezik] a hamisságnak [gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül [örvendezik] az igazsággal; [örömét az igazság, a valóság, vagyis Isten igéjének győzelmében leli].
Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi (szó nélkül eltűri, türelmesen elviseli); elhallgat, magában tart], mindent hiszen [elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [Ez biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr. [elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben állhatatos]. A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg soha (el nem múlik; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül ki)]” (Kor. 13,4-8)
„És azért imádkozom [könyörgök], hogy a ti [(agapé): Isten szerinti] szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék [gyarapodjon] ismeretben [teljes (igazi) megismerésben. Tudományban; megértésben] és minden értelmességben [és a teljes tapasztalatban és mindenféle észlelésben; érzékelésben]” (Fil. 1,9)
És „… az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13)
Kol. 1,9 Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk [hírül vettük], nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni [esedezni], hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden szellemi bölcsességben és értelemben [megértésben]*
*Minden gyülekezetért folyamatosan imádkozik az apostol, hálát adva az Úrnak azért, amit elvégzett bennük: „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban” (Eféz. 1,15-16)
Azért, hogy Isten beszédét befogadták: „Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek” (1Thessz. 2,13)
És kéri az Urat, hogy: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Szellem ereje által. Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jóssággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani” (Róm. 15,13-14)
„és imádkozom azért, hogy a(z) (agapé = Isten szerinti) szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára” (Fil. 1,9-10)
Egyben a gyülekezetekhez is szól, figyelmeztetve őket: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, (szóma = lényege, személyisége)
Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő (hús)testének értelmével. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta istentiszteletben, az alázatoskodás és a test (szomato = egész lényünk) sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet” (más értelmezés szerint: Mert ez a (hús)testi vágyakat nem tudja megfékezni) (Kol. 2,8-9.18.23)
„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17)
Kol. 1,10 Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében*
*Az apostol így szól a hívőkhöz, mégpedig az efézusi (jelentése = vég; határ /végidők/) szentekhez: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást (agapé = Isten szerinti) szeretetben, Igyekezvén megtartani a Szellem egységét a békességnek kötelében” (Eféz. 4,1-3)
A Filippiben élőknek (jelentése = a lovakat kedvelők városa /a lovak a testi erőt, vagyis az ember természetes erejét szimbolizálják/) is így beszél az apostol: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy szellemben, egy érzéssel (egy emberként) viaskodván az evangélium hitéért.
És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt: ami azoknak a veszedelem jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette: Ugyanolyan tusakodástok lévén, amilyent láttatok én nálam, és most hallotok én felőlem” (Fil. 1,27-30)
„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12)
Kol. 1,11 Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra [teljes állhatatosságra] és hosszútűrésre [béketűrésre] örömmel;
[Más fordítás: Az ő mindenen uralkodó dicsősége lehetővé teszi, hogy mindenféle képességgel felruházva olyan hatalomra jussatok, mely teljes állhatatosságra és hosszútűrésre képesít]*
*Az apostol így figyelmezteti a minden korban élő hívőket:„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok (agapé: Isten szerinti) szeretetben menjen végbe!” (1 Kor. 16,13)
Az Úrhoz pedig imádkozik: (és kérem) „Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt. És világosítsa meg szellemi szemeteket, hogy tudhassátok [megérthessétek], hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek számára.
És mi az Ő hatalmának felséges nagysága mibennünk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból” (Eféz. 1,17-20)
„aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket (szóma: egész lényünket), azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,21)
„Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szent Szellem által” (Róm. 5,2-5)
Ezért vallhatjuk meg, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13)
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10)
Kol. 1,12 Hálákat adván [örömmel] az Atyának, ki alkalmasakká [feljogosított; méltókká; képessé] tett minket a szentek örökségében való részvételre [részesedésben] a világosságban; [Más fordítás: úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban (fényben) részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben]*
*Az Úr Jézus kijelentése a világosságról: „… Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága (fénye)” (Ján. 8,12)
„És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem kerítette hatalmába” (Ján. 1,5)
Ebbe a világosságba: „Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb” (Kol. 2,7)
„És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3,17)
Nem úgy, mint a pogányok, mert: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása” (2 Kor. 4,4)
„Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük” (Eféz. 4,18)
Az apostol megvallása arról, hogy mit mondott neki az Úr: „Azért küldelek el, hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik megszenteltettek” (Csel. 26,18)
„És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által” (Eféz. 3,9) „Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz. 5,8.20)
Erről tesz bizonyságot János apostol is: „És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1 Ján. 1,5-7)
És így lettetek: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1 Pét. 2,9)
Pál apostol megvallása: „Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel” (2 Tim. 2,10)
Kol. 1,13 Aki megszabadított [kiragadott] minket a sötétség hatalmából [fennhatóságából], és általvitt [áthelyezett] az Ő szerelmes [szeretett] Fiának országába [királyságába]*
*Abba az országba, ahová a mi Urunk is felvitetett: „minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,5-6)
És tette ezt: „Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben” (Eféz. 1,6)
Így figyelmeztet az apostol: „Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők” (Kol. 2,20)
És akik hallgatnak rá és befogadják a hallott igét, azokhoz szól a Szent Szellem: „És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába” (Pt. 1,11)
Kijelentés a Jézus Krisztusról szóló, hirdetett Evangéliumról:„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem kerítette hatalmába” (Jn. 1,5)
És mert a világosság már eljött: „Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus” (Ef. 5,14)
„Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor. 4,6)
Ezt az örömhírt hirdeti az apostol: „Hanem hirdetjük, amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Kor. 2,9)
Kol. 1,14 Akiben van a mi váltságunk [kiváltásunk; váltságdíjunk kifizetése] az Ő vére által, bűneinknek [céltévesztésünknek] bocsánata; (eltörlése, elengedése; megbocsátása). [Más fordítás: aki által a megváltás és a (céltévesztés) bocsánata is birtokunkká lett]*
13 Az apostol minden gyülekezetben ezt az életbevágó fontos igazságot hirdeti: „Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink (céltévesztésünk) bocsánata is; kegyelme gazdagságából” (Ef. 1,7) Akik ebben hisznek: „… Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]” (Róm. 3,24) Mert Isten akarata, hogy az Úr Jézus: „… a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5) „Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor. 1,30) „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: „Átkozott, aki fán függ” (Gal. 3,13) Az Úr Jézus pontosan ismerte az Atya akaratát, és ezt ki is jelentette: „Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt. 20,28)
Kol. 1,15 Aki képe [képmása] a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; [az egész teremtés elsőszülöttje]*
*Mert Ő „… az Isten teremtésének kezdete (ktiszisz arkhé: teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14)
És: „mert Ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (a kínoszlopon történő haláláig)” (Fil. 2,6-8)
Pedig: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől (céltévesztésünktől) megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3)
„Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16)
Mert magát: „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Isten, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt” (Ján. 1,18)
A kijelentés pedig így hangzott, és hangzik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 14,9.10,30)
Pál apostol így dicsőíti Őt: „Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen”
(1Tim. 1,17)
És hogy ki Ő, arról saját maga tesz bizonyságot akkor, amikor János apostol elragadtatásban látja a feltámadott Urat: „Mikor pedig láttam őt (amikor megpillantottam), leesém az ő lábaihoz (a lába elé rogytam), mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét (megérintett jobbjával), mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé (mégis) élek örökkön örökké Ámen…” (Jel. 1,17-18)
Kol. 1,16 Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben [az egekben] és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek [trónusok], akár uraságok* [uralmak; felsőbbségek, hatalmasságok], akár fejedelemségek** [kormányzatok, birodalmak], akár hatalmasságok*** [fennhatóságok]. Mindenek Őáltala és Őreá nézve [őbenne; őérte] teremttettek; [mindeneket (a mindenséget) rajta keresztül, és Beléje torkollóan teremtett]****
*Fejedelemségek (arkhé): EREDET, a bevégződés ellentéte. További jelentése: egy ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó; az uralkodás, uralom, hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei, „angyali” hatalmasságok jelölésére szolgál a szó. Például mennyei angyalok: Mária kérdésére a mennyei küldött így válaszol: „És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked” (Luk. 1,19)
**Hatalmasságok (exúszia): a kifelé megmutatkozó, látható (telj)hatalom; hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői és gyakorlói; hatalmon lévők, hatalmasok.
***Isten mindent az Ige által teremtett: „Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle] Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött” (Jn. 1,3)
És hogy ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget (a mennyet) és a földet” (1 Móz. 1,1)
De ezt csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde (réma: megnyilatkozása, kijelentése) által teremtetett (a világokat Isten szava, rémája=kijelentése alkotta), hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő (nem a jelenségek világából állt elő, ami látható)” (Zsid. 11,3)
Mert: „Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük (Az ÚR igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete). Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9)
Nehémiás megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted (alkottad) az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)
Ézsaiáson keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr (JHVH=Jahve), megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva (aki az anyaméhben formált). Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem (Én, az ÚR (JHVH=Jahve), alkottam mindent). Aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól (egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet)” (Ésa. 44,24)
A világokat teremtő Igéről így hangzik a bizonyságtétel: „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14)
Isten Őt: „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése (kisugárzása), és az ő valóságának (lényének) képmása, aki hatalma(s) szavával fenntartja (hordozza) a mindenséget, aki (miután) minket bűneinktől megtisztítván, üle a (mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,1-3)
És tette: „Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik [amelyet segítségül hívnak] nemcsak e világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben is” (Eféz. 1,21)
„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” (Kol. 2,9; 1,19)
A feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „A Laodiceabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete (ktiszisz arkhé: teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14)
Ő: „Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén (és magatartásában is embernek bizonyult)” (Fil. 2,6-7)
Agur elmélkedése: „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta (szedte) össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította (határozta) meg a földnek minden határit (talán tudod)? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?” (Péld. 30,4)
És a hústestté lett Ige válasza: „És (mert) senki sem ment fel a mennybe, hanemha (csak) az, aki a mennyből szállott alá, az embernek Fia (az Emberfia.), aki a mennyben van” (Ján. 3,13)
Az apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire? (erre a földre). Aki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket (a mindenséget) betöltsön” (Eféz. 4,9-10)
János apostol megvallása: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk (megfigyeltünk), és kezeinkkel (is) illettünk (megtapintottunk), az életnek Igéjéről. És (mert) az élet megjelent és (mi pedig) láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és (ezért) hirdetjük néktek (is) az örök életet, amely (azelőtt) az Atyánál vala és (most pedig) megjelent nékünk. Amit (tehát) hallottunk és láttunk, (azt) hirdetjük néktek (is), hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3)
János apostol elragadtatásban így látta az Urat: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek (Hűnek) és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga (és fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül). És vérrel hintett (mártott) ruhába vala öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik (Ez a név adatott neki: az Isten Igéje)” (Jel. 19,11-13)
Ezékiel is látta látomásban Őt: „És vala mintegy mennyezet az élőlények feje fölött, olyan, mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejük felett. És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, amelyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, amelyek befedik vala amonnan az ő testüket. És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy, mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat.
És lőn kiáltás a mennyezeten felül, amely vala fejük felett, és ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat. És a mennyezeten felül, amely fejük felett vala, látszék mint valami zafírkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül; És látám izzó ércként ragyogni, amelyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte, Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr (Jahve) dicsőségének formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát” (Ezék. 1,22-28)
János apostol látomásában lát egy királyiszéket: „És a királyiszék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyiszék közepette és a királyiszék körül négy élőlény, szemekkel teljesek elől és hátul. És a négy élőlény, amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya vala, köröskörül és belül teljes vala szemekkel; és meg nem szűnik vala nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki vala és aki van, és aki eljövendő.
És mikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a királyiszékben ül, annak, aki örökkön örökké él. Leesik a huszonnégy Vén az előtt, aki a királyiszékben ül, és imádja azt, aki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt. Mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek” (Jel. 4,6.8-11)
Kol. 1,17 És Ő előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]*
*Erről tesz bizonyságot János apostol is: „Ő kezdetben az Istennél vala. Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,2-3)
Kol. 1,18 És Ő a feje a testnek [(szóma): egész lényének], az egyháznak [eklézsiának; a kihívottak közösségének]: aki a kezdet [eredet], elsőszülött [legelsőnek nemzett. LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTT; Itt: az új emberiség elsőszülöttje, első példánya] a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; [hogy Övé legyen az elsőség mindenben]*
*Újra és újra megismétli a Szent Szellem: „És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának, a kihívottak közösségének] fejévé, Mely az Ő teste (szóma: lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket [mindenben] betölt mindenekkel. [mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,22-23)
És minden hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig Krisztus teste (szóma: lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1 Kor. 12,27)
„Mert miképpen egy testben (szóma: énben) sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van: Azonképpen sokan egy test (szóma: én) vagyunk [egy testet (szómát: ént) képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm. 12,4-5)
Az Írás pedig már előre mondja: „Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak” (Csel. 26,23)
„Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: „Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged” (Zsid. 2,10-12)
Ő Isten elsőszülötte: „Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet (a legelőször előhozottat) a világba, ismét így szól: „Imádja őt az Isten minden angyala!” (Zsid. 1,6)
János apostol látomásában így szól a gyülekezetekhez: „És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött (legelőször előhozott), és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által” (Jel. 1,5)
Mert Isten: „… akiket eleve ismert, [öröktől fogva tudott; kiválasztott] eleve el is rendelte, [a többiektől előre különválasztotta] hogy azok az ő Fia ábrázatához [képéhez] hasonlatosak legyenek, [hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia] hogy ő legyen az elsőszülött (legelőször előhozott) sok atyafi [testvér] között” (Róm. 8,29)
„És ti Ő benne vagytok beteljesedve (és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez), aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 2,10)
„Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az egyház (a kihívottak közössége) által az Istennek sokféle bölcsessége” (Eféz. 3,10)
Kol. 1,19 Mert tetszett az Atyának [az egész Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség [Más fordítás: minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]*
*Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: énjében)” (Kol. 2,9)
Őbenne: Aki képe (képmása) a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; (az egész teremtés elsőszülöttje //LEGELŐSZÖR ELŐHOZOTTja//) (Kol. 1,15)
„Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult” (Fil. 2,6-7)
Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben (már) vala az Ige (logosz: - egyszerre jelent szót és dolgot is (SZPA); - speciális értelemben: (Jánosnál névelővel) az Isteni Kifejeződés (vagyis Krisztus). És az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ő kezdetben az Istennél vala. Minden [a mindenség] Őáltala lett (teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre) és nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett (teremtetett), ami lett (teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle).
És az Ige (logosz: Ige) (hús)testté lett és lakozék (itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott) mi közöttünk (közöttünk vett szállást) és láttuk (szemléltük) az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. (mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége; //mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét//). Aki teljes vala kegyelemmel (kharisz: Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása) és igazsággal (alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG=Ige); akit kegyelem és igazság tölt be]
És az ő teljességéből vettünk mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért (kegyelmet kegyelemre halmozva). Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú (Isten), aki az Atya kebelében (ölén) van (nyugszik), az jelentette (nyilatkoztatta) ki Őt. (Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá) (Ján. 1,1-3.14.16.18)
A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30)
A tanítványoknak – vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp (aki a lovakat kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz: abban bízik)? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11)
Kol. 1,20 És hogy Őáltala békéltessen meg [engeszteljen ki] mindent [a mindenséget] Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének* [kínkarójának; kínoszlopon kiontott] vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben [az egekben]**
*Kereszt (sztaurosz): egy cölöp vagy oszlop (függőlegesen felállítva), azaz: egy pózna (mint egy kivégzőeszköz halálbüntetésnél); képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás;
**Azt az örömhírt hirdetik az apostolok, hogy Isten: „miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben (szómati: személyben) az Istennel, miután a kereszt (kínoszlop) által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,15-17)
„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért (céltévesztésünkért); de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,2)
„Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,18-21)
„Ezért Isten ingyen igazítja meg őket [Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják] miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. Mert az Isten őt [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. [nekünk]. Isten ugyanis az előbb [korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,24-25)
„Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel [megbékéltetett minket önmagával] az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. [akkor (mennyivel) inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]” (Róm. 5,10)
„Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1 Ján. 4,10)
Kol. 1,21 Titeket is, kik hajdan elidegenültek [azelőtt elszakadtatok, ezért idegenek] és ellenségek valátok [ellenséges gondolkozásúak (érzületűek) voltatok] gonosz cselekedetekben [haszontalan, káros tetteitekben] gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett. [most nektek is megszerezte a kiengesztelődést]*
*Minden gyülekezetnek hirdeti az apostol: „[Vele együtt] Titeket is megelevenített [életre keltett; feltámasztott], akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek [eleséseitek] miatt. Melyekben jártatok [éltetek] egykor e világ [a (világ)korszak (aion)] folyása [szokása; életmódja] szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint [igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez], ama szellem szerint, mely most az engedetlenség [hitetlenség] fiaiban munkálkodik; [működik]” (Eféz. 2,1-2)
Mert: „Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek [közösségétől elkülönítve; jövevényként], és az ígéret szövetségeitől távolvalók [kizárva], reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig [hogy] a Krisztus Jézusban [éltek] ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. [vére árán].
Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette [forrasztotta] mind a két nemzetséget [népet], és lerontotta [lebontotta saját húsában] a közbevetett [közéjük emelt] választófalat. Az ellenségeskedést [kiküszöbölte] az Ő [saját] (hús)testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén [érvénytelenné tette; hatályon kívül helyezte azért]. Hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén;
És hogy megbékéltesse [kiengesztelte] az Istennel mind a kettőt, egy testben (szóma = személyében) a keresztfa [kínkaró; kínoszlop] által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, [örömhírként] békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Őáltala van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,12-18)
Ezért így figyelmeztet a Szent Szellem: „Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük” (Eféz. 4,17-18)
Azoknak pedig, akik bár megismerték az Urat, de visszafordultak a világhoz, ezt mondja az Úr: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4)
Ezért: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból” (1Jn. 2,15-16)
Kol. 1,22 Az Ő emberi [halandó] (hús)testében a halál által [árán], hogy mint szenteket, tisztákat [hibátlanokat; kifogástalanokat; szeplőteleneket] és feddhetetleneket [vádtól menteseket, támadhatatlanokat] állasson titeket Őmaga [az Ő színe] elé*
*Ő: „így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen” (Eféz. 5,27)
„Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte (agapé: Isten szerinti) szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában” (Eféz. 1,4-6)
„hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján” (Luk. 1,74-75)
„aki az ő dicsőséges testéhez (szóma: személyéhez) hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket (szóma= személyünket), azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,21)
Ezért: „… az Isten őt [eleve] (el) rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek] azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa. [nekünk] Isten ugyanis az előbb [korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében] elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm. 3,25)
„Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt” (Zsid. 2,14)
Ugyanis: „A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid. 9.22)
És mert Ő bemutatta ezt az áldozatot: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk [elmarasztaló ítéletük] azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, [élnek] kik nem (hús)test szerint járnak, hanem Szellem szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, [mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott] mivelhogy erőtlen vala a (hús)test miatt, [melyet a (hús)test gyengévé tett]. Az Isten [azt megtette] az ő [saját] Fiát elbocsátván [elküldve] bűn (hús)testének hasonlatosságában [hasonmásában] és a bűnért, [a bűn miatt], kárhoztatá a bűnt a (hús)testben. [hogy elítélje a (hús)testben levő bűnt]” (Róm. 8,1-3)
Így figyelmeztet a Szent Szellem: „Az Isten Szellemét erről ismeritek meg: amelyik szellem vallja, hogy Jézus Krisztus (hús)testben jött el, az Istentől van” (1 Ján. 4,2)
Kol. 1,23 Ha ugyan megmaradtok [megálltok] a hitben alaposan [megalapozottan; szilárdan állva az alapon] és erősen [állhatatosan; egyenesen; mozdíthatatlanul]. És el nem távoztok [el nem tántorodva; ki nem mozdulva] az evangélium [az örömhír; örömüzenet; (elváró)] reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett [prédikáltatott] minden teremtménynek az ég alatt [amely hírül adatott az egész teremtett világon az ég alatt]; amelynek lettem én, Pál, szolgájává*
*És tegyétek ezt azért: „hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva” (Eféz. 3,17)
Az Úr Jézus kijelentette, hogy: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (Jn. 15,7)
Mert rajta kívül: „… nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel. 4,12)
Hiszen: „… az örömüzenet (jó hír) jelen van nálatok, és mint az egész világon, úgy nálatok is gyümölcsöt terem és növekszik attól a naptól fogva, amelyen meghallottátok, és az Isten kegyelmét igazán (valóságban) megismertétek” (Kol. 1,6)
„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58)
„Kérlek [intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; meghasonlásokat támasztanak] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek] a tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek őket]” (Róm. 16,17)
Ilyen tudomány a hústest körülmetélése is, amelyről: „Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ” (Gal. 5,2)
Kol. 1,24 Most örülök a ti érettetek való [elviselt] szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek [a Krisztusért való szorongattatásaimnak] az én (hús)testemben az Ő testéért [(szóma): személyéért], ami az egyház [ekklészia: kihívottak közössége]*
*És az apostol megvallása az üldözésekről: „De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal” (Fil. 2,17)
És a fogságáról: „Tudtotokra akarom pedig adni, atyámfiai [testvérek], hogy az én dolgaim [jelen körülményeim; helyzetem] inkább előmenetelére lőnek. [gyarapodására; (hasznára) vannak] az evangéliumnak [jó hírnek]; (Mert): »az örömüzenet előrehaladását (terjedését) szolgálják« Annyira, hogy a Krisztusban híressé lett az én fogságom a [császári] testőrség egész házában [Az egész pretóriumban] és mindenki más előtt; [és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem].
És többen az Úrban való atyafiak [testvérek] közül bízván az én fogságomban [fogságom körülményeiből bizalmat merített, fölbuzdult az én bilincseimből és], nagyobb bátorsággal [félelem nélkül] merik szólani az igét. [terjesztik az Isten szavát]” (Fil. 1,12-14)
Lukács így számol be az apostol fogságáról: „Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel” (Csel. 28,16)
„Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték. Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül” (Csel. 28,30-31)
Az apostol megvallása: „Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk [megbátorodásunk] is Krisztus által” (2 Kor. 1,5)
Hiszen a Szent Szellem már Dávidon keresztül kijelentette, hogy: „Sok baj //(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongatás, szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás, megpróbáltatás, baj, üldözés, kínzás// éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR. Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból” (Zsolt. 34,20-21)
Ezért Dávid – példát adva nekünk, akik hiszünk – így vallja meg Istenbe vetett bizalmát: „Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet” (Zsolt. 94,19)
Erről vall az apostol is: „Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2 Kor. 4,17-18)
„Mert azt tartom, [állítom] hogy amiket most [a jelenlegi időszakban] szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [amely majd megnyilvánul (láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni) rajtunk; melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18)
Hát: „Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ” (1Jn. 3,13)
Már előre figyelmeztetett erre az Úr Jézus: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt tinálatoknál. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani. De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem” (Ján. 15,18-21)
Ezt ismerve vallja az apostol: „Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” (2 Kor. 12,10)
Mert: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13)
Bár: „Jézus halálát mindenkor testünkben (szóma: lényünkben) hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben (szóma: egész valónkban). Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó (hús)testünkben” (2 Kor. 4,10-11)
Kol. 1,25 Amelynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága [rám vonatkozó terve] szerint, amelyet nékem adott tireátok nézve [az eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává lettem], hogy betöltsem [teljesítsem; érvényre juttassam; teljesen feltárjam előttetek] az Isten Igéjét [(logosz)]*
*Az apostol megvallása: „Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva” (1Kor. 9,17)
Ezért: „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait” (1Kor. 4,1)
Aki Isten hatalmával végezte munkáját: „Jelek és csodák ereje által, [hatalmával] az Isten Szellemének ereje által; csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illyriáig mindent betölthettem a Krisztus örömüzenetével” (Róm. 15,19)
„Mert Isten igéje élő és ható (energia), élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme (pszükhé: lélek (értelem, érzelem és akarat összessége) és a lélek (pneuma: szellem), az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív (a bensőnk) gondolatait és szándékait. Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk” (Zsid. 4.12-13)
Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy milyennek kell lennie egy jó sáfárnak (gondviselőnek): „Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt.
Ha pedig ezt mondaná szívében az a szolga: Késik az én uram, és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, elkezdene enni, inni és részegeskedni; Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;
Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle” (Lk. 12,42-48)
Ezt ismerve Tituszt figyelmezteti az apostol: „A püspök (felvigyázó; azaz egy keresztény szolgáló, egy helyi gyülekezet, (vagy az) egyház //a kihívottak közösségének// felügyelője) ugyanis, mint Isten sáfára legyen feddhetetlen, nem önkényeskedő, nem indulatos, nem részeges, nem kötekedő és nem haszonleső” (Tit. 1,7)
Kol. 1,26 Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők [világkorszakok (aionok)] óta és nemzetségek [generációk, nemzedékek] óta [az emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott; nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő szentjeinek*
*Azért: „hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3)
Ez volt az: „Amely egyéb [korábbi] időkben [más nemzedékek idejében] meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett [kinyilatkoztatott, felfedetett, lelepleztetett, a leplet levonták róla] az Ő szent [Istennek, az Ő szolgálatának fenntartott, és a világtól elválasztott] apostolainak [az evangélium nagyköveteinek, csodatevő erőkkel meghatalmazottainak] és prófétáinak [Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknek] a Szellem által: Hogy tudniillik a pogányok [nemzetek] örököstársak [sorsrészesek] és egyugyanazon test (szóma=személy) tagjai [egy testbe (szóma=személybe) vannak szerkesztve] és részesei [részestársai] az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium [örömhír; jó hír; örömüzenet] által” (Eféz. 3,5-6)
„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt [elhatározott] magában, és amelyet kijelentett Őbenne. Az idők [időszak(asz)ok] teljességének rendjére [megvalósítására] nézve, hogy ismét egybeszerkeszt [egybefoglal; (összefog); megújít] magának mindeneket [újra egyesíti a mindenséget] a Krisztusban [mint Főben], mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e földön vannak.
Hogy egyesüljön abban, akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja, s azon munkálkodik, Hogy szolgáljunk felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük (elváró) reményünket (Eféz. 1,9-12)
És: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; és hogy ismertté legyen most az egyház (a kihívottak közössége) által a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt az Isten sokféle bölcsessége. Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Eféz. 3,8-11)
Ezért kérlek benneteket, hogy: „Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,3-4)
„Annak pedig, aki titeket megerősíthet [megszilárdíthat] az én evangéliumom [örömüzenetem] és a Jézus Krisztus hirdetése [prédikálása] szerint, ama titoknak kijelentése [kinyilvánítása; leleplezése] folytán, mely örök időktől fogva el volt hallgatva, amelyre ősidők óta csend borult. Amelyről most lehullt a lepel és nyilvánvalóvá lett, kijelentetett (tudtul adatott) a prófétai írások által. Az örök Isten parancsolata [rendelkezése] szerint, és minden nemzet (nép) előtt ismertté tettek, (kihirdettetett) hogy így a hit befogadására (engedelmességére) eljussanak; (Róm. 16,25-26)
Kol. 1,27 Akikkel az Isten meg akarta ismertetni [jelenteni; tudtára akarta adni] azt, hogy milyen nagy [bőséges] a pogányok [nemzetek] között eme titok dicsőségének gazdagsága. Az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek [tibennetek] van, a dicsőségnek ama reménysége: [Velük (Isten szentjeivel) akarta (ugyanis) megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok (nemzetek) számára ez a titok (hogy miben áll e titoknak, a bennetek lakó Krisztusnak dicső gazdagsága a nemzetek között): Krisztus bennetek (Ő a mi dicső reménységünk) a megdicsőülés reménye]*
*És: „Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben most élünk és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk” (Róm. 5,2)
„úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban (fényben) részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben. Aki megszabadított [kiragadott] minket a sötétség hatalmából [fennhatóságából is], és általvitt [áthelyezett] az Ő szerelmes Fiának országába [királyságába]” (Kol. 1,12-13)
„Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben” (Kol. 3,3-4)
Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit már teljesedni látunk, miért reméljük is azt? (Róm. 8,24) Ti, akik: „… abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek [közösségétől elkülönítve; jövevényként], és az ígéret szövetségeitől távolvalók [kizárva], reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon” (Eféz. 2,12-13)
Ám: „Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma = személyiség) holt a bűn miatt, de a szellem (örök)életet ad megigazultság által (Róm. 8,10)
hogy megvallhassátok azt, hogy: „Krisztussal együtt megfeszíttettem [oszlopra szegeztettem]. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta [feláldozta] érettem” (Gal. 2,20)
„Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben” (Eféz. 3,17)
Kol. 1,28 Akit mi prédikálunk [Ő az, akit ismertté teszünk], intvén [emlékeztetve, és figyelmeztetve] minden embert, és tanítván [felvilágosítva] minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek [bevégezetten, felnőtt, érett korúan] állassunk elő a Krisztus Jézusban*
*Azt hirdetve, amit Urunk is hirdetett, hogy: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk. 1,15)
És így folytatja az apostol: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs [gondos] építőmester, alapot [fundamentumot] vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki [Kiki azonban nézze meg; folyton ügyeljen arra], hogyan [mimódon] épít rá. Mert más alapot [fundamentumot] senki sem vethet a meglevőn kívül, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett] amely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,10-11)
Aki: „Titeket is, kik azelőtt idegenek ellenséges gondolkozásúak (érzületűek) voltatok gonosz tetteitekben gyönyörködő értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett, és nektek is megszerezte a kiengesztelődést. Az Ő emberi [halandó] (hús)testében a halál által [árán], hogy mint szenteket, tisztákat [hibátlanokat; kifogástalanokat; szeplőteleneket] és feddhetetleneket [vádtól menteseket] állasson titeket Őmaga [az Ő színe] elé” (Kol. 1,21-22)
„Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt” (2 Kor. 4,14)
Hiszen: „Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor?” (1 Thessz. 2,19)
És teszi ezt az apostol azért: „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tovahány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (Eféz. 4,14)
Hanem, hogy: „Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes” (Mt. 5,48)
De amíg hústest szerint élünk, addig azt mondja az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]” (1 Kor. 3,1)
„A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre jutottak] között azonban mi is bölcsességet szólunk [hirdetünk], de nem e világnak, [ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész]. Hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7)
És hogy érett férfiúságra eljussunk, az apostol nemcsak tanít, hanem: „Mindenkor minden én imádságomban mindenitekért nagy örömmel könyörögvén” (Fil. 1,4)
Hogy: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek” (Kol. 3,16)
Kol. 1,29 Amire igyekezem is, tusakodván [versenyez, küzd, harcol, igyekszik, törekedik] az Ő ereje szerint [ezért fáradok és küzdök az Ő hatóerejével], mely én bennem hatalmasan [hatékonyan (hatalommal)] munkálkodik (működik)*
*Az apostol megvallása: „Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el” (2 Kor. 4,1)
Mert: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13)
„Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzedékről nemzedékre örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21)
És hogy ez nem tőle van, arról így vall Pál apostol: „Nem mintha magunktól [mintegy saját erőnkből] volnánk alkalmatosak [elegendők; képesek] valamit gondolni [bármit is megítélni], úgy, mint magunkból [mintegy a saját erőnkből; Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink]. Ellenkezőleg a mi alkalmatos [elégséges] voltunk [képességünk; rátermettségünk] az Istentől van” (2 Kor. 3,5)
„…Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme” (1 Kor. 15,10)
És ez azért van: „Hogy megítélhessétek [hogy el tudjátok dönteni, (bírálni)], hogy mi a rossz és mi a jó [mi a helyes; (lényeges; fontos) míg az eltérő dolgokat meg tudjátok próbálni (vizsgálni)]. Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10)
Hát én: „Ennek lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem” (Ef. 3,7)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése