Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Máté 22:37-39)
Másik próbálkozás, hogy pont az ember szeretetéről feledkezünk meg és csak az Istent imádjuk! Vigyázat, itt sem állunk jobban. Hiszen a szerzetesi rendek egy része így jött létre: félre vonulok e bűnös világtól és majd a magam csendjében elleszünk szépen Istennel. Az emberek meg csak marják egymást, ahogy tudják, és kínlódjanak csak tovább! Oda sem figyelek rájuk!
Vigyázat! El ne higgyük, hogy Isten az emberen keresztülgázoló szeretetet kíván! De nézzük itt is az eredményeket! Mi jött el? Vér, szenvedés és hatalom, de nem Isten országa!
Be kell lássuk: nincs más esélyünk arra, hogy Isten igazsága a mienk legyen, minthogy a szeretet kettős parancsát együtt megtartsuk! Be kell lássam, hogy ha nem szeretem Istent teljes odaadással: képtelen vagyok a másik embert szeretni és ez érvényes a házastársamra, gyerekemre, szüleimre is!
Ha nem szeretem a másik embert úgy, mint magamat, hiába mondom én, hogy mennyire szeretem Istent, semmit sem ér, mert szeretetem alapindulata rossz, téves! Meg kell térnem ma is!
Odaállni Isten elé: Uram! Te tégy késszé, hogy teljes lényemmel szeresselek és meg tanuljam a másik embert is igazán szeretni! (Prókai Árpád)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése