Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?" "Az első" - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki. (Máté 21:28-32)
Két fiúról beszél az Úr Jézus. Fiak. Tehát családon belül van mindkettő. Az egyik olyan, aki azt mondja, hogy nem, és aztán meggondolja magát és mégis megy. A másik olyan, aki azt mondja, hogy igen, de mégse megy. Nézzük az első fiút. Nem baj, ha első válaszod Isten számára „nem”.
Ha valaki megért ebben téged, Isten mindenkinél jobban megért. Fáradt vagyok, rossz tapasztalataim vannak, csalódtam az életben, Istenben, egyházban, papokban. Isten türelmesen vár. De hívő életünkben is így van: olvassuk, vagy hallgatjuk az igét, s elismerjük igazságát, de aztán ha cselekvésre kerül a sor, igenünkből nem lesz.
Van azonban olyan is, - bár lenne egyre több - hogy váltig tiltakozom, nem adok, nem látogatom meg, nem teszem meg, ha még egyszer jön, nem hallgatom meg, stb. - de aztán mégis igen lesz belőle a cselekvés terén, mert a fiakat megfeddi az Úr az Ő igéjén keresztül … (Prókai Árpád)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése